Itt halt meg Schubert

Bécs, 4. kerület, Kettenbrückengasse 6.; Ausztria

Franz Schubert

A bécsi Kettenbrückengasse az egykor a felszínen futó Wien folyó hídjáról elnevezett utca. Lakóházai közül több az 1820-as évek második felében épült, biedermeier stílusban. Így a ma 6. számot viselő épület is, amely zarándokhely a klasszikus zene kedvelői számára. Ebben a házban élte utolsó heteit és halt meg 1828. november 19-én Franz Schubert.

A ház második emeletén akkor még csak néhány hónapja lakott bátyja, Ferdinand Schubert a családjával, mint „trockenwohner”, szó szerint „szárazra lakó”. Így hívták azokat, akik az első időszakban, amíg egy új ház falai teljesen ki nem száradtak, olcsóbban vehettek ki benne lakást – utánuk pedig jöttek a gazdagabb bérlők, akik már biztosan nem kaptak benne reumát…

Schubertet, akinek életében nem volt saját lakása, a szülői ház elhagyása után legtöbbször barátok fogadták be. Élete utolsó időszakában a később festőművészként szép karriert befutott Franz von Schobernél tanyázott. Tőle 1828 szeptember elején orvosi javaslatra települt át bátyjához, Ferdinandhoz.

Akkor valószínűleg nem gondolta, hogy napjai meg vannak számlálva, hiszen korábban is betegeskedett már. Fivérével még elment Eisenstadtba, ahol meglátogatták Haydn sírját. Sőt, halála előtt alig több mint két héttel, november 3-án elgyalogolt a hernalsi plébániatemplomba (Hernals ma Bécs 17. kerülete), hogy fivére szerzeményét meghallgassa; Ferdinand ugyanis szintén rendelkezett zenei tehetséggel: tanító és kórusvezető volt, zeneszerzéssel is foglalkozott. Ezen a napon hallott Schubert életében utoljára élő zenét, éppen bátyja művét, ami történetesen egy rekviem volt. Ettől kezdve lakáshoz, majd ágyhoz kötött betegként élt fivére otthonában.

Amikor tudott, próbált dolgozni. A művek amelyekkel Ferdinandnál foglalkozott, a következők:

C-dúr vonósnégyes D 956

Zongoraszonáták D 958, 959, 960

Der Hirt auf dem Felsen (Pásztor a sziklán) koncertária énekre és klarinétra, zongorakísérettel, D 965

Taubenpost (Galambposta) D 965A – ez volt utolsó dala

Utolsó levelét november 11-én Schobernek írta. Akkor már nagyon rosszul volt, enni sem bírt…

Szörnyű állapotomban, légy olyan kedves, szerezz nekem valami olvasnivalót. Coopertől már olvastam Az utolsó mohikán-t, a Sólyomszem-et, A nyomkereső-t és A telepesek-et. Ha van még valami tőle, kérlek, tedd le Bogner asszonynál a kávézóban. A bátyám, aki maga az élő lelkiismeret, majd lelkiismeretesen elhozza nekem. Bármit küldhetsz.

November közepén már elkerülhetetlennek látszott a vég; a helyzet súlyosságáról Ferdinand édesapjukat is értesítette. Schubert november 19-én délután három órakor hunyt el; az előzőleg elszenvedett delíriumos rohamok után csendesen, álmában halt meg. Apja által kiadott gyászjelentése ideglázat nevezett meg a halál okaként, de valószínűbb, hogy tífusza volt, amellyel korábbi betegségeitől megviselt szervezete és ugyancsak rossz állapotú idegrendszere már nem tudott megbirkózni.

Emléktábla a Kettenbrückenstrasse 6. alatti házon

Abban a währingi sírkertben temették el, amelyben előző évben Beethovent, akinek temetésén ő is ott volt. Később mindkettejük koporsóját kihantolták s most egymás mellett nyugszanak a Zentralfriedhofban, Bécs központi temetőjében. A házat 1869-ben jelölték meg emléktáblával.

Schubert halálának pontos helyszíne a lakás egyik szobájából nyíló kisebb félszoba. E helyiségeket 1954-ben nyitották meg emlékszobaként a látogatók előtt. Ma az egész lakás múzeum, mint Schubert Sterbewohnung; része a bécsi zeneszerzőlakások egységes múzeumi koncepciójának. Az eredeti lakás méretéből adódóan ez egy kicsiny kiállítóhely, valószínűleg ezért a nyitva tartása is korlátozottabb, mint a múzeumoknál általában szokásos. Látogatás előtt érdemes innét tájékozódni a részletekről!

Berendezésénél nem törekedtek arra, hogy egy korabeli lakás illúzióját nyújtsák, hiszen Schubertnek magának soha nem volt saját otthona, itt is csak vendég volt. Benne igazán a hely szelleme az, ami megragadja a látogatót, különösen akkor, amikor abba a kis benyílóba lép, ahol betegsége idején Schubert ágya volt.

Láthatók azért muzeális értékek is, mint például Ferdinand zongorája, amelyen Schubert is játszott; egy kis hajfürtje medalionban; szobrok, metszetek. Jól megválasztott dokumentum-másolatok és képi ábrázolások vezetnek végig Schubert utolsó hetein, halálának, temetésének körülményein. Az egyik általa említett Cooper-regény korabeli kiadását is megtekinthetjük. Érdekes elgondolni, hogy a dalok nagy mesterének utolsó olvasmánya kalandregény lehetett…