Sorozatunk egy rendkívül kemény darabbal folytatódik, hiszen Arnold Schönberg befejezetlen operája, a Mózes és Áron sem zeneileg, sem történetileg nem tartozik a könnyen fogyasztható alkotások közé.
MÓZES
Áron, mit cselekedtél?
ÁRON
Semmi különöset, csak elvégeztem feladatomat: amíg a Te eszméd nem nyilatkozott meg szavakban, az én szavaim se öltöttek képet elõttük. Csodát míveltem a szemeknek, füleknek bizonyságul.
(részlet az operából)
A Saloméhoz hasonlóan bibliai történettel van dolgunk, Schönberget azonban a zsidó nép megpróbáltatásai mellett komplex művészetelméleti és pszichológiai kérdések is foglalkoztatták az opera komponálásakor. A sarkalatos pont, ami miatt bekerült a válogatásba nem más, mint az aranyborjú imádásának jelenete. Miután Mózes felmegy a Sínai-hegyre, hogy átvegye Istentől a kőtáblákat, a nép az idő múlásával egyre nyugtalanabbá válik. Mózes fivére, Áron, hogy visszanyerje Istenbe vetett bizalmukat, az emberek összes arany ékszerét összegyűjti, és borjúbálvánnyá önti őket, ezzel új bálványt teremtve.
Másnap hatalmas ünnepség keretében imádják a borjút… és a bort is. De ez még nem minden: idős férfiak rituális öngyilkosságot követnek el, miközben a felajzott tömeg meglincseli azt az ifjút, aki Mózes mellett kiállva a bálványimádók ellen szegül. Szűz lányok önként jelentkeznek, hogy a papok magukévá tegyék őket, mielőtt váráldozatot adnak, így a papok ölelésétől kísérve gyilkolják meg őket az oltár előtt. Vége-hossza nincs az erőszaknak, a gyilkosságnak és öngyilkosságnak, az extatikus szexualitásnak. Végül, mikorra gyakorlatilag holttestek borítják az egész oltárt, visszatér Mózes, és a valódi Isten segítségével rendet tesz.
