Az utolsó turai prímás

Bencze Matyás

A Galga vidéke nagyrészt Pest megye területén található, hagyományos kultúráját és annak folytonos alakulását, újulásának tempóját és irányát nagyban befolyásolta Budapest közelsége. A Galga mentiek azért – a főváros falvakra is kiterjedő modernizációs hatása ellenére is -, sokáig megőrizték az erdélyihez vagy más, elzártabb vidékhez képest mindig újszerűbb hagyományaikat.

A Galga mente zenéjében sokféle zenei stílus keveredett és vált a hagyomány részévé, mindig megújulva, de jellegzetességeit megtartva. Az új stílus túlsúlya jellemzi ezt a zenei környezetet, melyben a „klasszikus” kis-magyarországi csárdás és verbunkos dallamok a magyar nótákkal, népies műdalokkal keverednek, a vonós bandák játékában pedig mindez egyként vált a hagyomány részévé.

Galga mentén szűkebb értelemben a Galga folyó völgyében található településeket és közvetlen környezetüket értjük.

A környék hangszeres zenei hagyományait és jellegzetességeit Tura kiemelkedően karakteresen képviselte a térség több, kulturálisan szintén fontos települése között. Itt, Turán nevelkedett és vált muzsikussá a Galga mente egyik leghíresebb és legjobbnak tartott cigány prímása, az 1930-as születésű Szénási Tibor „Tosko”, aki hírnevét nem csak zenei tudásával érdemelte ki, hanem udvarias és józan viselkedésével is. Tosko eleinte bőgősként muzsikált Buzás Bertalan „Kis Berci”, turai prímás bandájában, de már 6 éves kora óta tanult hegedülni is. Amikor „Kis Berci” váratlanul elhunyt, ő lett a zenekar prímása.

Galga menti karikázó

Természetes, hogy Tosko is már egészen kicsi gyerek korában hangszert kapott a kezébe, ahogy ez hagyományosan a cigány muzsikusoknál szokás volt – és ma is az. Fontos volt, hogy a gyerekek, amilyen korán csak lehetett, megkezdjék zenei tanulmányaikat, akár saját felmenőik vagy más, helyi cigány zenészek szárnyai alatt, hogy már egészen fiatalon megszerezzék azt a technikai és repertoárbeli tudást, melynek birtokában átvehetik nagyapjuk, apjuk szerepét a helyi zenekarban.

Az utolsó turai prímás egyik tanítványa, Bencze Mátyás, a Tarsoly zenekar prímása maga is a Galga mentén nőtt fel és anyanyelveként ismeri és használja szülőhelye zenei hagyományait.

„Galgahévízi vagyok, de Turán töltöttem gyerekkorom nagy részét. Ez a két falu pedig nagyszerű oktatókkal és hagyományokkal rendelkezik, így kikerülhetetlen volt számomra a népzenével, néptánccal való megismerkedés. A Podmaniczky Alapfokú Művészeti Iskolába jártam hegedűt tanulni Rónai Zoltánhoz és Unger Balázshoz, és eljött az a nap, amikor azt mondták, hogy itt az ideje elmennem Tibi bácsihoz, Toskohoz. Láttam őt már előtte is muzsikálni, de akkor ismertem meg igazán, mikor 2004-től pár évig tőle is tanultam. Sokat hallhattam még egész bandával együtt játszani, így azt az élményt, amit ma már csak felvételek adnak vissza, személyesen is megtapasztalhattam.”

Az Új Pátria Galga menti népzene – Tura című lemezén az Utolsó Óra program rögzítette annak a turai zenekarnak a játékát, mely tipikus cigányzenekari felállást mutatott:

Tarsoly zenekar

nagylétszámú, sok hangszert felvonultató banda volt, tagjai mind képzett cigány muzsikusok, élükön Toskoval, akire így gondol vissza Bencze Mátyás, miközben megfogalmazza zenei-tanári ars poeticáját.

Igényes muzsikus ő a szememben, és példamutató, mert megtanulhattam tőle, hogy gyakorlással és akarással elérhetünk mindent, amit szeretnénk. Ezért azt gondolom, hogy nem szétválasztható a muzsikus-tanár kérdés. Mert a jó muzsikus el tudja kapni a közönség, az ember hangulatát és a jó tanárnak is ez a feladata. Óráról-órára úgy mutatni mindig valami újat, hogy az élvezhető, motiváló legyen mindenkinek. A közös órákat soha nem felejtem el. Az alatt az idő alatt úgy tanultam, hogy észre sem vettem. Nem volt tanulás íze, inkább volt szórakozás. A tőle szerzett tudást igyekszem átadni  a saját tanítványaimnak. Most ugyanott tanítok, ahol egykor én tanultam és ügyesebbnél ügyesebb gyerekekkel foglalkozom. A jelenlegi zenekaromban, a Tarsoly zenekarban még ketten nőttek fel ugyanebben a közegben, csak kicsivel odébb, Püspökhatvanban, ahol szintén erős ez a fajta hangszeres zenei hagyomány. Nagy kiváltságnak érzem, hogy a turai zenekart még hallhattam és az utolsó turai cigányprímástól tanulhattam. Mindenkinek, aki zenét tanul, ilyen élményt tudnék csak kívánni.