Jörg Mager (1880–1939) „Eine Neue Epoche der Musik durch Radio” című, 1924-ben publikált értekezésében elsősorban a negyedhangok használatának szükségességét ecsetelte. A szokatlan hangközökkel való kísérletezés mellett az akkor újdonságnak számító rádiótechnika is érdekelte, így tervei alapján a berlini Carl Lorenz Rádiógyár olyan hangkeltő berendezést épített számára, amellyel egy oktávot 72 mikrointervallumra osztva szólaltathatott meg.
Végső célja az összes hangot magában foglaló „hangóceán”, az Omnitonium megszólaltatása volt. A hangkísérleteire használt szerkezetet először Elektrophonnak nevezte, majd a nevet Kurbel-Sphärophonra módosította. Mager hangszere a Thereminhez hasonló elven működött, de azt nem antennákkal, hanem a játszóasztalon lévő félköríves fémlemezzel érintkező forgatókarokkal vezérelte.
Feltalált egy hangszert, cserébe tíz évig lehallgatókészülékeket tökéletesíthetett Szibériában
A heterodin oszcillátorok frekvenciáját az apró érintkezősávokkal megjelölt beosztás szerint pontosan változtathatta. Bal kezével addig forgatta az egyik kart, amíg a skálán elérte a megfelelő hangmagasság jelét. A fogantyún lévő kapcsológombot benyomva megszólaltatta a hangot, miközben jobb kezével a másik kart elforgatva már egy következőt kereshetett. A nyomógombok segítségével lehetővé vált, hogy ki- és bekapcsoláskor staccatószerű hangokat, míg a gombot benyomva tartva glissandókat szólaltasson meg.
Mandel Róbert a Kossuth Kiadónál megjelent kötetéről ide kattitva olvashat bővebben.
A Németországban 1925-ben bejelentett eszközt 1928. március 21-én az USA-ban is szabadalmaztatta. A leírásban említést tett arról is, hogy a kissé nehézkesen kezelhető forgatókarok helyett egy különleges billentyűzettel ellátott instrumentum is része találmányának.
A Klaviatur Spharophon továbbfejlesztett változata az 1930-ban bemutatott hárommanuálos elektromos orgona, a Partiturophon volt. A manuálonként egyszólamú instrumentumhoz egy pedálsor is tartozott, így egyszerre akár négy szólamban is lehetett rajta játszani. A billentyűket a megszokottnál jóval rövidebbre szabta, hogy ujjaival az egyes billentyűsorokat könnyen átérje. A hangfrekvenciát az egyesével ki- és bekapcsolt kondenzátorok segítségével változtathatta, míg a hangszíneket a rezgőkörhöz illesztett magas és mély szűrőkkel befolyásolhatta. Jörg Mager hangszerei közül egyetlen példány sem maradt fenn, így csak a nemzetközi publikációk, a korabeli újságcikkek és a szabadalmi leírások adatai alapján számolhattam be róluk.
