Három évfordulót is ünnepel a Kodály Vonósnégyes a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megrendezett április 5-i koncerten. A kvartett Onczay Csaba gordonkaművészt és a Berlini Filharmonikusok brácsaművészét, Szűcs Mátét látja vendégül a Vigadóban.
2018-ban emlékezik meg a zenei világ Csajkovszkij, Debussy és Rachmaninov halálának 125., 100. és 75. évfordulójáról. A három szerző zenéje sok szálon kapcsolódik össze, és az életutak is – ha nem is a szó szoros értelmében – gyakran keresztezték egymást.
Csajkovszkijt 1876 decemberében Nyikolaj Rubinstein ajánlotta be az orosz főváros társasági köreiben zenerajongásáról és nagyvonalú támogató hajlamáról ismert Nagyezsda von Mecknek, akinél Debussy is megfordult zenetanárként. A francia zenei impresszionizmus mecénása az első találkozás után művet rendelet az érzékeny lelkű Csajkovszkijtól, akivel egyúttal több évig tartó levelezésbe is kezdett. A lelki és szellemi társ anyagi támogatása mellett Csajkovszkij szabadon, kötöttségek nélkül komponálhatott, a keletkezett alkotások pedig éppen elég inspirációul szolgáltak az est harmadik főszereplőjének, a fiatal Szergej Rachmaninovnak, aki zongoristaként és karmesterként is elévülhetetlen munkát végzett az elődje zenei világának népszerűsítésében.
Gáncsolták, mégsem változtatott egy hangot sem Csajkovszkij a b-moll koncerten
A koncertprogram, amelyben elhangzik Debussy g-moll vonósnégyese (op. 10), Csajkovszkij Firenzei emlék (op. 70) című kompozíciója, valamint Rachmaninov Románc és Scherzója érdekessége, hogy a legkorábbi darab a „legfiatalabb” szerzőtől, Rachmaninovtól származik, s hogy a Debussy-mű és a Csajkovszkij-darab premierjét mindössze egy év választja el egymástól.
Három olyan alkotást hallgathatunk tehát az 1890-es évek legelejéről, amik még a régi köntösben, de már legalább két fejlődési alternatívát felmutatva jelzik a zenetörténet egyik legizgalmasabb néhány évtizedének kezdetét, amit az orosz kultúrtörténetben egyszerűen csak ezüstkorként emlegetünk.
(Via Muzsikakalendárium, Papageno)
