Nagyjából a mai Irányi utca 1. helyén, a Molnár utca felé terjeszkedve állt egykor a Hal tér 4. számú, klasszicista stílusban épült ház, amely 1875 ősze és 1879 tavasza között adott otthont a frissen alapított Zeneakadémiának. Első emeletén volt Liszt Ferenc szolgálati lakása.
A környék az Erzsébet-híd építése miatt teljesen megváltozott, már maga a Hal tér sem létezik.
Prahács Margit Liszt-kutató így írt róla:
… ez a bájos tér egészen a Duna-partig nyúlt le, ahol nyílt piacon árulták a kövér pontyokat, méteres harcsákat és csukákat. … Liszt kilátása a Hal tér 4. számú ház I. emeletéről. éppen a tér közepén álló, homokkőből készült kútra nyílt, amelynek szobra halászlányt ábrázol kezében hallal, festői redőkbe omló szoknyával.
A Zeneakadémia alapításának története 1870-re nyúlik vissza (bár a gondolat sokkal régebbi, Liszt már 1840-es pesti látogatásakor felvetette), amikor a Nemzeti Színház újjászervezésére rendezett ankétsorozaton Csengery Antal sürgette egy korszerű „országos konservatorium” megszervezését. Az intézmény tervét az országgyűlés több ízben tárgyalta, de sok huzavona után költségvetését csak 1875 márciusában hagyta jóvá; Lisztet a jövendő intézmény elnökévé Ferenc József nevezte ki március 21-én. Szeptemberben Trefort Ágoston kultuszminiszter Erkel Ferencet igazgatóként és tanárként, id. Ábrányi Kornélt titkárként és tanárként, Volkmann Róbertet tanárként, később pedig Nikolits Sándort segédtanárként alkalmazta.
A Zeneakadémia 1875. november 14-én nyílt meg ünnepélyes keretek között itt, a Hal téri épületben Erkel Ferenc szép beszédével. Liszt nem volt jelen, mert az intézmény fenntartására a honatyák méltatlanul kevés költségvetést rendeltek. Könnyen megtörténhetett volna, hogy a megnyitás után hamarosan be is kell zárni, s ehhez nem kívánt asszisztálni. Szerencsére Trefort miniszternek az utolsó pillanatban sikerült nagyobb összegű támogatást szereznie a királyi udvartartás művészeti javadalmazásától.
Az első év tantárgyai: zongora, összhangzattan, ellenponttan, zeneszerzés, hangszerelés, a magyar zene sajátosságai, zenetörténet, esztétika. Induláskor 38 növendéke volt…
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium már a megnyitása előtt két évvel bérbe vette a Hal tér épületét, amelyben eredetileg Friedrich mester vívóiskolája működött. Így Liszt már 1873 ősze óta itt, az első emeleten lakott Pesten töltött hónapjai alatt; Nádor utcai lakásából költözött ide.
Új lakásom jobban tetszik nekem, mint az, amelyben az elmúlt két télen laktam. Nyugodtabb és nagyon központi fekvésű, első emeleten, és két lépésnyire a városi plébániatemplomtól
— írta beköltözése után hamarosan Wittgenstein hercegnének. A lakás beosztása hasonló volt, mint később az un. Régi Zeneakadémia épületében levő otthona lesz, csak szerényebb: három egybenyíló szobából és egy inas-szobából állt. A tágas szalonból, ahol tanóráit szokta tartani, közvetlenül lehetett eljutni a zeneakadémia koncerttermébe. Liszt híres matinéin a közönség nemcsak ott ült, hanem lakószobáit is elárasztotta. Távollétében, amikor Weimarban vagy Rómában időzött, szobáit zárva tartották (egy ízben így is meglopta inasa…), de az év végi vizsgákra, Liszt engedélyével igénybe vehették. A legelső évnyitót is az ő szalonjában rendezték. A többi tanóra az épület második emeleti termeiben folyt, az év végi nagy növendékhangversenyeket pedig a Vigadóban tartották. A Hal téri házban volt szolgálati lakása ekkor id. Ábrányi Kornélnak is.
Azokban az években, amikor Liszt itt lakott s a Zeneakadémia itt működött, ez a hely Pest egyik szellemi központjává vált. Felsorolhatatlan az a sok ember, művész, közéleti személyiség, barát, tanítvány, tisztelő, aki megfordult benne.
Közülük Legány Dezső összefoglalója alapján emelem ki a legfontosabbakat:
✱ Liszt itt tanította híressé vált tanítványait, akik később komoly szerepet játszottak a legkülönfélébb országok hangverseny-dobogóin és zongoraoktatásában. Ő maga 1877-ben így írt Wittgenstein hercegnének:
Legjobb óráim az új Zeneakadémián való tanárságom órái. Négyszer hetenként 4–6 óráig tanítok zongorázni és zenét megérteni két nembeli mintegy 15 művésznek, akik közül többen igen tehetségesek.
✱ Itt fogadta a legkülönbözőbb hivatalos küldöttségeket, például a kultuszminiszter itt adta át a Zeneakadémia elnökévé kinevező okmányt.
✱ Az 50. művészi jubileumát „Európára szóló fénnyel” megrendezett ünnepségsorozat keretében tiszteletére hatalmas tömeg jelenlétében katonazenekarok adtak ablakai alatt lampionos fáklyászenét.
✱ Ebben a lakásban olvasta fel Jókai Mór A holt költő szerelme című versét Lisztnek, aki kísérőzenét írt hozzá; a melodrámát (zongoraszólóval kísért szavalást) Liszt és Jókainé mutatták be egy koncerten.
✱ Itt tartotta Liszt híres matinéit, amelyekre csak úgy özönlött a közönség. Az előadások közül egyet idézzünk fel: 1877. február 25-én a fiatal Hubay Jenő (ebben az időben még Huber Jenő) hegedült Henryk Wieniawski jelenlétében: ez volt Hubay első budapesti fellépése, aki egyébként alig néhány év múlva éppen Wieniawski utóda lesz a brüsszeli konzervatóriumban; de amíg még idehaza volt, szinte naponta megfordult Lisztnél a Hal téren és sokat muzsikáltak együtt közönség nélkül is; leginkább Beethoven szonátáit játszották.
✱ Liszt itt látta vendégül a Pesten tartózkodó Leo Delibes-et és társaságát, s ámulatba ejtette őket Beethoven Holdfény-szonátájának előadásával. Járt itt Richard Wagner és felesége, Liszt Cosima, amikor Wagner és Liszt közös hangversenyt adtak Wagner jövendő bayreuthi színháza javára.
A hely légkörének érzékeltetésére olvassunk még bele egy szemtanú visszaemlékezésébe. A tanú a harmincas évei elején járó Apponyi Albert, aki akkoriban tette első lépéseit a közéletben. Liszt közelébe úgy került, hogy parlamenti szűzbeszédét éppen a Zeneakadémia érdekében mondta el 1873-ban. Ő így emlékezett:
Apponyi Albert 1878-ban (Forrás: Vasárnapi Újság 1878. május 19.)
Liszt akkor az azóta a városrendezésnek áldozatul esett »Halpiacon« lakott, szerény lakásban, ahol esténként igen gyakran összegyűlt a budapesti zenei világ kis csoportja; néha vacsorára is, amely Lisztnél mindig hideg ételekből állott – ezt nevezte ő „hideg kezelésnek”. Itt aztán alkalmam nyílt tanulságos, érdekes beszélgetésekre, amelyek folyamán gyakran megtörtént, hogy Liszt, szavait világosabban megmagyarázandó, odaült a zongorához és irigylésre méltó vendégeinek egy-egy Beethoven- vagy Mozart-szonátának töredékét, valamelyik Chopin-darabot vagy saját szerzeményét játszotta el teljesen szabadon, mintegy megfeledkezve a publikumról. Valóságos zenetörténelmi tanfolyamokat rendezett így. Azonban sohasem volt szabad Lisztet felkérni, játszanék valamit: aki erre vetemedett, az menten kegyvesztetté vált és az egész est hangulatát elrontotta. Liszt csak saját spontán elhatározásából ült a zongorához. Ezeknek az esti összejöveteleknek állandó vendége voltam s körülbelül úgy éreztem magamat, mint Saul a próféták között. Ugyanis más hírneves művészek is jártak oda, akik Liszt kedvéért jöttek Budapestre, még ha nem is állott szándékukban, hogy ott hangversenyezzenek. Természetesen ezeken az estéken Lisztnél ők is közreműködtek, azonban valamennyien – az akkori idők legnagyobbjai is, mint például Rubinstein, Paderewski, Wieniawski, a nagy hegedűművész és mások – úgy ülték körül Lisztet, mintha tanítványai lennének s minden szavára úgy figyeltek, akárcsak jóslatszerű kijelentésekre. (Apponyi Albert: Élmények és emlékek. Bp. Atheneum, 1933)
Mivel első épületét nagyon hamar kinőtte, 1879-ben a Zeneakadémia új otthont kapott a ma Régi Zeneakadémiának nevezett, már erre a célra emelt épületben (Vörösmarty utca 35., Andrássy út sarok), s Liszt is oda költözött; lakását a Hal téri tapasztalatok alapján alakították ki. A Hal téri házat 1910-ben lebontották, de nem csak ez az egy ház, hanem az egész tér áldozatául esett az Erzsébet–híd építésének.
Száműzni kellett Dunaiszky László kedves halászlány-szobrát is. További sorsáról itt olvashatunk. Rekonstrukciója ma a közeli Kristóf teret díszíti – ott sétálva is gondolhatunk Lisztre…
Az egykori Hal téren, nagyjából az első Zeneakadémia helyét is elfoglaló utódépületen 1939-ben emléktáblát avattak:
ITT ÁLLOTT A HAL-TÉR 4. SZÁMÚ HÁZ, AMELY 1875-1879 KÖZÖTT OTTHONT ADOTT A ZENEAKADÉMIÁNAK ÉS ELSŐ ELNÖKÉNEK: LISZT FERENCNEK
A Halászlány szobra ma a Kristóf téren
Források:
Éger Gyöngyi: Budapest: Liszt Ferenc Emlékmúzeum. Bp. TKM Egyesület, 1988 /Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 313./
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1869–1873. Bp. Zeneműkiadó, 1976
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon, 1874–1886. Bp. Zeneműkiadó, 1986
Legány Dezső: Liszt lakása a Zeneakadémia első épületében. = Muzsika 1983. 6.
Legány Dezső: Egy száztíz éves pesti Liszt-lakás. = Magyar Nemzet 1983. jún.14.
Prahács Margit: A Zeneművészeti Főiskola Liszt hagyatéka. = Zenetudományi tanulmányok VII. Bp. Akadémiai Kiadó, 1959
Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel. Bp. Helikon, 2011
