Meghirdette 2018/19-es évadát a Concerto Budapest. Az együttes programjában régi ismerősökkel, változatos programmal és az újonnan alakult Ligeti Ensemble koncertjeivel is találkozhatunk. Keller András művészeti vezetőt a műsorszerkesztésről, az közönségépítésről, a karmester szerepéről és zenekari finanszírozásról is kérdeztük.
– Milyen elképzelések mentén alakította ki az új évadot?
– A korábbi években elindított sorozataink egyre inkább válnak missziós tevékenységgé, ezért tavalyhoz képest nem szerettem volna változtatni a struktúrán, ugyanakkor a tartalom tovább színesedik és mélyül. Az elsődleges törekvésem az, hogy az elmúlt időszakban felmerült nagyon sok ötlet és irányok még inkább megszilárduljanak. A fő profilunk a nagy szimfonikus repertoár tolmácsolása, ugyanakkor van egy igen komoly kortárszenei irányultsága is az együttesnek, amit tovább szeretnék erősíteni.
– A tartalmat tekintve miként köszön majd vissza ez az elképzelés?
– Vannak olyan elsővonalbeli nemzetközi léptékkel mérhető szólistáink, akikkel már több éves a kapcsolatunk, és a budapesti közönség kedvencei. Őket nem tudom kihagyni a műsortervből, még ha oly különböző karakterű muzsikusokról van is szó, mint Jevgenyij Koroljov vagy Borisz Berezovszkij. Törekszem arra, hogy minden évben olyan művészeket is elhívjak, akik fiatalságuknál fogva még nem voltak Magyarországon, de olyan is előfordul, mint Angela Hewitt esetében, akivel nemrég volt közös koncertünk, hogy annak ellenére, hogy a nemzetközi színpadok sztárja, korábban még nem volt szerencsénk őt hazai színpadon hallani.
A következő évadban itt lesz egy figyelemre méltó tehetség, Clara Jumi Kang, de most először játszik velünk Andrej Korobejnyikov is. Több olyan koncertünk lesz egymást követő napokon, amelyek programja csak a versenyművekben tér el, ugyanakkor a szólista nem változik. Korábban Várjon Dénessel volt példa arra, hogy egy estén több versenymű is elhangzott, a következő évadban többek között Ránki Dezső vállalkozik ezekre a koncertekre. Itt olyan nagyszerű előadókról van szó, hogy a zenekarnak külön öröm más és más művekben együtt játszani velük, a közönség pedig egy sokkal színesebb estében részesül.
– Mi az, ami a Concerto Budapestet egyedivé tudja tenni, adott esetben kiemeli a többi szimfonikus zenekar közül?
– Én nem feltétlenül a különbözőségben látom a siker kulcsát, hanem arra törekszem, hogy minél szélesebb közönséghez eljuthasson, amit a zenekar képvisel. Ez egy bonyolult folyamat, és ha valamit megtapasztaltam az elmúlt évek során az az, hogy közönséget építeni csakis folyamatosan és lassú léptekben lehet. Voltak már merész ötleteim, amik éppen az ellenkező hatást érték el, mégis úgy vélem, hogy ezeket a gondolatokat nem érdemes elvetni, hanem rendre új, más formában kell visszahozni. A kifejezetten kortárs koncertjeinket például rákapcsoljuk a hagyományos értelemben vett hangversenyeinkre. Fontosnak tartom, hogy a komolyzenei érdeklődés nem érhet véget azzal, hogy megvásároljuk a jegyet egy koncertre, hanem befogadóként igenis energiákat kell fektetnünk abba, hogy valódi élményekben legyen részünk.
– Tud erre példát mondani?
– Akkor tud mindenki élményekhez jutni, ha ezt lehetővé teszi a saját maga számára, és ez túlmutat azon, hogy jegyet veszünk. Természetesen van az a réteg, aki előre felkészül és meghallhatja a zenét, de az élő előadás messze felülmúl bármilyen csodálatos felvételt. A remekműveket együtt tudjuk létrehozni. A közönségünk nem passzív, érzem a hallgatóság jelenlétét minden koncerten, és ez az energia hozzáad az éppen elhangzó zenéhez. A BMC-ben tartott Hallgatás Napja talán a legjobb példa erre. Türelmesnek kell lenni és meg kell teremteni a feltételeket.
Én nem szeretnék rekordokat dönteni,
de abban szinte biztos vagyok, hogy a tudatos zenehallgató közönségből lehet bázist létrehozni. Budapesten nagyon nagy a klasszikus zenei kínálat, ami nincs egyenes arányban a fizetőképes kereslettel, erre azonban nem lehet az a válaszunk, hogy mi magunk is szűkítünk az erőforrásainkon. Nagyon boldog lennék, ha a Concerto Budapest vidékre is el tudna jutni, amire eddig aligha volt példa, de elengedhetetlennek tartanám, hogy az ország más részein is ismert és fontos zenekar legyünk.
– Mit tart elsődlegesnek a zenekarépítés tekintetékben?
– A fejlődés és a kohézió egyik eleme, hogy vendégkarmesterek is vezényeljék az együttest, ugyanakkor igyekszem olyan kollégákat meghívni, akik többé-kevésbé azon az úton haladnak, ami az én elképzeléseimet is tükrözi. Sosem gondoltam, hogy a nagy nevek és a hírességek számítanak. Fontos, hogy határozott elképzelései legyenek egy karmesternek, hiszen a nevelő szándék csak így tud érvényesülni. A hangsúly az aprólékosságon van, és azon, hogy a művészekkel a zeneművek olyan mélységeit igyekszem megismertetni, amik újat mondanak a számukra. A szólamoknak együtt kell működniük, tolerálniuk kell egymást, hiszen aki az egyik pillanatban vezető szerepben van, a másikban rögtön kísérőként kell funkcionálnia. Nem arról beszélek, hogy ki kell szolgálni a másikat, hogy fel kell adni a saját egyéniségünket, hanem arról, hogy
az aláztatnak és tudatosságnak kell vezetnie a muzsikusokat.
A tradíciókkal és a kottával szemben is vannak olyan emberi érzések, amik felülírnak bizonyos dolgokat, sok mindent meg lehet tanulni, lehet teóriákat hangoztatni, és követni, a végső kérdés azonban az, hogy hogyan szól jobban az adott zenemű, hogy tudjuk azt a legigazabbul és a legemberibben átadni.
– Korábban már említette, hogy az együttes jártas a kortárs zenében, amit tovább szeretne erősíteni. Segít majd ebben a most megalakult Ligeti Ensemble?
– Nagyon sok éve játsszunk kortárs zenét, és kialakult egy nagyon természetes viszonyulás ezekhez a művekhez. A zenekar tagjai a legnagyobb elkötelezettséggel játszanak, egyszóval adta magát a lehetőség, hogy egy együttest dedikáljunk kifejezetten korunk zenéjének. A nagyzenekar és az ensemble folyamatosan együttműködik majd, hiszen amellett, hogy a kamaraformáció soraiba már sokszor bizonyított művészeket hívunk, nagy az átfedés a két együttes között.
– Milyennek látja a Concerto Budapest finanszírozását, pénzügyi lehetőségeik egyeznek az ön elképzelésével?
– Azt kell mondani, hogy a jelenlegi szinten rendelkezésre álló anyagi források már nem teszik lehetővé, hogy az elért eredményeinket ki tudjuk teljesíteni. Elengedhetetlen volna, hogy tartósan jelen legyük a nemzetközi koncertkörforgásban, ami nagyon kevés arra érdemes hazai szimfonikus zenekarnak adatik meg igazán. Mi eljutottunk a saját lehetőségeink maximumáig, a jelenlegi szabályozások mellett szeretnénk dolgozni, reális koncertszámokat produkálni. A Concerto Budapest méltó módon szeretne működni, és meg szeretné tartani a művészeit, akik egyébként sokszor kényszerből hagyják el a zenekart, vagy adott esetben a pályát. A megmaradásunk a zenekar és a fenntartó közös érdeke, és örömmel mondhatom, hogy szándéka is.
