– Fontosnak tartom, hogy ne befolyásoljanak az igények, az elvárások, hanem olyan zenével foglalkozzam, ami hozzám közel áll és a saját egyéniségemből fakad. Elsősorban a bartóki és a Stravinsky-féle hagyományokat érzem a magaménak, de úgy gondolom, hogy a zeneszerzés nem lehet másolás, vagy hommage-ok sokasága, hanem új ötletekre van szükség, olyan zenére, ami egyedi és jellemző. Legfőbb hitvallásom, hogy lehet valami szép úgy, hogy közben modern is.
Oláh Patrik Gergő hegedűsként fellép az idei SZIGET fesztivál komolyzenei színpadán az általa szervezett szimfonikus zenekar tagjaként.
– A Budavári Beethoven Zeneszerzőversenyen megosztott első helyet szereztél. Mit gondolsz, mivel győzhetted meg a zsűrit?
– Minden szerénység nélkül mondhatom, hogy ez számomra is rejtély, mert úgy indultam neki a versenynek, hogy örülök, ha a dobogóig eljutok. Nem tudtam a feladattal annyit foglalkozni, amennyit szerettem volna, mindössze három hét alatt kellett megírnom. Még az is nehezítette a dolgomat, hogy nem olvastam el rendesen a versenykiírást, és először a cselló és a zongora mellé egy klarinétszólamot írtam, amit később át kellett alakítanom hegedűre. (Nevet.) A figyelmetlenségem talán annak is köszönhető, hogy a klarinét számomra az első számú hangszer. Az eredménnyel egyébként megerősítve érzem magam, hogy nem döntöttem rosszul, amikor a zeneszerzést választottam.
Ki volt a titokzatos Elise?
