Csiszolatlan gyémántokat nézek. Köveket és gondolatokat jelen korunkból. Vannak kiállítások, a jó kiállítások, ahol mintha az alkotó műhelyének egy-egy sarkában járnék: épp megittunk együtt egy kávét, és miközben a mű születéséről magyarázott, hirtelen telefonhoz hívták.
Így egyedül maradok a műhelysarokban a művel, és félig már tudom, miről szól, félig pedig én teszem a magamét hozzá. Ilyen kiállítás a Csiszolatlan gyémántok: a drágakövek részben megmunkálatlanok, a hiányzó, nyersen maradt részeket képzeletben én finomítom. Különösen fontos ez egy kortárs képzőművészeti kiállításon, hiszen saját magunkról szól: belefarag a művész a mindennapokba, kiemeli belőle mindazt, ami meglátása szerint lényeges, én pedig azt teszem hozzá, amiről én tartom úgy, hogy jelentősége van. Aztán majd eldől, milyen megfigyelők voltunk, majd, egy jövőbeni, már elég távoli időszakban.
A mi korunk nem egy békés kor: sötét árnyalatok, zavaros színek, torz alakok népesítik be a napjainkat. Joseba Eskubi fotókra mázolt arcképcsarnokának amorf szörnyetegei és Johan Tahon mázazott kerámia leányalakja – egy holdas éjszakán sétáló göcsörtös, ványadt mellkasú nőszerű figura retiküllel – csupa furcsa, aránytalan vonás, legalábbis rejtély. Csak nem ilyenek vagyunk? A keretek bizonytalanok. Nemes Márton rakományrögzítő hevederrel keretezi a képét, ami, ha a szalag meglazul, darabjaira hullik. Daniel Pitín Határvidéke egy szeméttelepre emlékeztet – legszívesebben a közelébe se mennénk, mert nem tudhatjuk, mi fog történni velünk.
A nemesebb, a magasztosabb is sikátorok mélyén, leszakadt faágak és ponyvák között bújik, mint Vitaly Pushnitsky Nappali Holdja, vagy épp egy felfordított világban lakik: Yengibarian Mamikon háza légies, csupa toll, felhője pedig szilárd falú, bádoglemezkékből forrasztott buborék. Makai Mira Dalma kerámiái vibráló színekben játszó meghatározhatatlan, inas-eres testrészekre emlékeztető darabok. A kiállítás csúcsa a mindezekből való kiemelkedés, a belesétálás valami jobba: Hajas Katinka Hullám installációjában az látogató maga is alkot. Az elkerített térben egy deszkán lépdelve hangokat hozhatunk létre, a zúgó tenger hangjait, s elérkezünk oda, amiről azt tartjuk: örök.
A Csiszolatlan gyémántok kiállítás szeptember 2-ig látható Szentendrén a MűvészetMalomban az Art Capital Képzőművészeti Fesztivál keretein belül.
