Egy klasszikus városnézés első állomásainak az adott környék legrégebbi épületeit választjuk: templomok, kastélyok, várak, erődök maradványai. Nem kérdőjelezném meg a történelmi látványosságok erejét, hiszen az évszázados falak között egészen sajátos tudatállapotba kerülhetünk. De hiába szolgálnak elmúlt korok mementóiként, idegen testek a jelenben, napjaink emberéről keveset árulnak el.
Nem különös, hogy egy város feltérképezését a jelen helyett a múltban kezdjük?
Gyakran felmerül a kérdés, hogyan bánjunk a műemlékekkel. Ha egy vár falainak nagy része elpusztult a századok során, az utókor általában két lehetséges megoldást ismer: hagyjuk a romokat érintetlenül, vagy építsük újjá őket a történelmi hűségre törekedve. Linzben azonban új alternatívát választottak, amikor a kastély felújítására került sor. Az 1800-as években leégett déli szárnyat teljesen modern, kortárs tervek alapján építették fel.
Az eredeti alaprajzot megtartották, így az új épületrész szervesen kapcsolódik a régihez, stílusában viszont élesen elkülönül tőle. Homlokzata jórészt üvegből és fémből áll. Előbbi arra szolgál, hogy az épület többé-kevésbé áttetsző legyen, vagyis ne takarja teljesen az óvárosra nyíló pazar kilátást, utóbbira pedig az árnyékolás miatt volt szükség. A vízszintes sávokból épülő fémháló valódi mérnöki bravúr, hiszen elemei tökéletesen illeszkednek a nap állásához, oldalról viszont átlátunk közöttünk, így nem zárják le teljesen a teret. Ez a modern (és valljuk be, kissé tájidegen) stílus talán megosztó reakciókat vált ki a közönségből, de az tagadhatatlan, hogy egy merész, újító kezdeményezés valósult meg általa. Idegenvezetőnk szavait idézi fel bennem:
„Nem kell a legjobbnak lennünk, elég, ha eredetiek vagyunk.”
A kastély átépítése – további nagyszabású projektek mellett – 2009-ben valósult meg, amikor Linz Európa egyik Kulturális Fővárosa volt. A kastély azóta is kiállítótérként működik, amelyben Felső-Ausztria kultúráját, történelmét és természeti adottságait ismerhetjük meg. Azonban nem csak a múzeum miatt érdemes felmenni a város tetejére, a kastély környezete is megér egy sétát. Az épületet övező árnyas parkokban, rózsakertekben, a kőfalak alatt megbújó játszótéren vagy épp a Schlosscaféban megpihenve láthatjuk, hogy a városiak birtokba veszik a teret, és a történelmi helyszín újra a mindennapok részévé válik. Ha sikerült betelnünk a panorámával, leereszkedhetünk az Altstadt felé, hogy folytassuk nem is annyira klasszikus városnéző túránkat.
