Előszeretet filmeknek zenéje Szomorú vasárnap. Mostan thrillert illusztrálván La Caja Kowak, magyarul csak Gyilkos labirintus.
Valami egészen banális b-listás história az, midőn egy kellemesnek induló nyaralás válik rémálommá sok-sok öngyilokkal tarkítva. Torka dalnak edőn nevezett Lucía Jiménez, kinek hangja inkább csak -ocska, mint bármit is igazán novizáló produktum. Ám van benne hegedűszó, mit komponens fűszernek gondolván biggyeszt ide-oda néha indokolatlan.
Úgy ám filmzenének kevéssé ügyes – mondom amőn látása nélkül a mozgóképnek, de valahogy mégsem illeszkedő csupán azért, mert városi legenda övezte a nóta. S bár humornak sok nyomát nem vélem beleérezni a műalkotásba, inkább kellemetlen így az egész.
