„Kezdtem 1859. febr. 17-én, végeztem 1860. márczius 26-án” – fűzte hozzá megjegyzésként Madách Imre Az ember tragédiájához. A darab ősbemutatóját 1883. szeptember 21-én tartották a Nemzeti Színházban. Erre emlékezve ünnepeljük – írószövetségi kezdeményezésre – 1984 óta e napon a magyar dráma napját.
2020. szeptember 21-én este 19:30-kor a Vörösmarty Színház Az ember tragédiája című előadását közvetítjük:
Így írt az egyik népszerű lap, a Vasárnapi Újság az előadásról: „A magyar irodalom egyik legszebb terméke, büszkesége oly alakban kerül most a közönség elé, a milyenről szerzője aligha álmodott valaha. Az „Ember tragédiájá”-t, ez egyáltalán nem a színpad számára írott drámai költeményt szinre hozza a nemzeti színház, Paulay Ede igazgató és dramaturg átdolgozásában.”
Paulay tudta, nem lesz könnyű dolga a drámai költeménnyel, ezért a színrevitel problémáiról a bemutató előtt elemző tanulmányt jelentetett meg a Fővárosi Lapokban, és a társulat legjobbjait láthatta a közönség, Ádámot Nagy Imre, Évát Jászai Mari, Lucifert pedig Gyenes László alakította. A siker nem maradt el.
Az első monográfia a Tragédia színpadi változatairól 1933-ban, Németh Antal tollából jelent meg.
„Az ember tragédiája nem egyszerűen egy magyar dráma. Mindig túlmutatott önmagán. Amikor játszották, és amikor nem játszották. Amikor engedték, és amikor tiltották. A hatalom gyakran rettegett tőle. Hol a párizsi színtől, hol a falansztertől. Mindig voltak fanatikus hívei és fanatikus ellenségei. Ellenségei hol túlságosan pesszimistának, hol túlságosan parlaginak ítélték. Hol Goethe-utánzót, hol rosszkedvű vidéki nemest láttak szerzőjében, aki Alsó-Sztregováról nézi a történelmet” – foglalta össze a mű jelentőségét Balogh Géza színháztörténész.
