A mostani ház helyén állott egykori épületben lakott Sárdy János, amikor 1927 és 1936 között tanító volt Dunaföldváron. 

- hirdetés -

A pápai tanítóképzőt frissen végzett húszéves fiatalember 1927-ben nyerte el a község kántortanítói állását, melynek megszerzésében nagy segítségére volt a család egyik távoli rokonának, egy itt élő tekintélyes szőlősgazdának a támogatása.

A szegény családból származó Sárdy most először érezhette magát viszonylagos anyagi biztonságban: tanítói fizetése mellett esküvőkön, temetéseken való közreműködésből is származott némi jövedelme. Tudott magának venni egy harmóniumot és megalapozta könyvtárát. Érdekes eseménye ottani életének, hogy pedagógus kollégáival 1934 nyarán ő is részese volt a Bögölyjárás-dűlőben egy csaknem teljes mammutcsontváz felfedezésének.

Az ifjú kántortanító egy házban lakott Berze–Nagy Ilonával, a nagy tekintélyű pedagógussal és helytörténésszel, Berze-Nagy János néprajzkutató unokahúgával, aki sokat segített pályakezdő kollégájának.

Sárdy már a pápai tanítóképzőben belekóstolt a műkedvelő színjátszásba, első állomáshelyén erre további alkalmai is nyíltak. Dunaföldváron abban az időben az Egyenlőségi Kör nevű egyesület keretében találkoztak a helyi szellemi élet képviselői. Egy nyugdíjas színész vezetésével rendszeresen tartottak műkedvelő színielőadásokat, irodalmi és dalesteket. Első alkalommal Berze-Nagy Ilona egy darabjában lépett fel, s hamarosan meghatározó személyisége lett ezeknek a rendezvényeknek. Autodidakta módon képezte hangját, szinte magától jött rá a színpadi mozgás fortélyaira. Bemutatták például a Tatárjárás, a Három a kislány és a Mágnás Miska című operetteket, a bonviván szerepében természetesen Sárdy Jánossal, aki hamarosan a település első számú kedvencévé vált; a Mágnás Miskát már ő is rendezte. Hírneve a környékre is eljutott: egy alkalommal például meghívták Szekszárdra, a megyei alispán által szervezett művészi seregszemlére, ahol egy műsorban szerepelt Babits Mihállyal.

Sárdy János dunaföldvári lakóháza ma – fotó: Google Streetview

Ezek az élményei bátorították, hogy hivatásos énekes–színész legyen. Szabadnapjain többször is felutazott – felhajózott –  Budapestre, sétálgatott az Operaház előtt, míg egy alkalommal végre vette a bátorságot és próbaéneklésre jelentkezett. Annak sikere után intenzív tanulás következett, és 1936 októberében színpadra is léphetett: Ottó szerepét énekelte a Bánk bánban. Tanítói állását felmondta, Budapestre költözött, s attól kezdve megállíthatatlanul haladt előre, s vált — ízes dunántúli kiejtését megőrizve — egy ország kedvencévé.

Évtizedekkel később is szívesen emlékezett dunaföldvári éveire, amelyek előkészítették művészi pályafutására. Megérdemelne egy emléktáblát…

Források:

• Hadai Győző–Mag László: Sárdy János. Bp. 1987
• Krizsán László: A csillagok útja és Götzinger Károly: Sárdy János (Kéziratok a dunaföldvári Berze-Nagy Ilona Városi Könyvtárban)