Békéscsabán, a városközpontból az Orosháza felé tartó út egy bal oldali mellékutcájában ma is áll a földszintes Czédly–ház. Falán emléktábla tudatja, hogy ebben a házban halt meg Erkel Sándor karmester és felesége, Szabó Róza operaénekesnő.
A ház Szabó Róza rokonságáé volt. Már első férje elvesztése előtt is lakott benne az énekesnő, akkori nevén mint Tannerné Szabó Róza, Anna nővérénél (az ő asszonyneve volt Czédly). Férje, Tanner István baritonista halála után, 1881-ben ment feleségül Erkel Sándorhoz, Erkel Ferenc negyedik, legtehetségesebb fiához, s hamarosan visszavonult a színpadtól. Erkel Sándor akkor a Nemzeti Színház operai tagozatának igazgatója volt, majd a hamarosan felépült Operaházban is a főzeneigazgató posztját töltötte be.
Az egyik legkiválóbb magyar karmester volt, mégis sok támadás és mellőzés érte, s ezekbe szinte belerokkant (érdemes összevetni a Vasárnapi Újságban halála kapcsán közölt két fényképét!); utolsó csapásként 1900 tavaszán nyugdíjazták. Ettől kezdve visszavonultan élt feleségével Békéscsabán. Alig pár hónap múlva ebben a házban hunyt el 1900. október 14-én, vasárnap reggel 9 órakor, szívszélhűdésben. Mindössze 55 éves volt. Budapesten a Kerepesi temetőben nyugszik, nem messze édesapja sírjától.
Özvegye több, mint két évtizeddel élte túl, aminek különösen a második felét nehéz anyagi körülmények között töltötte. Szabó Róza francia főúri család sarja volt. Nagyapját kisgyermekként a francia forradalom idején menekítették ki Párizsból. Magyarországra került, a Wenckheim grófi család fogadta be, akik kulcsárként alkalmazták, s Joseph Chabaud de Frouard-ból Szabó József lett… Fia, az énekesnő édesapja Újkígyóson a Wenckheim uradalomban műkertészként dolgozott. Fiatalon hunyt el, s Rózát az akkori ókígyósi plébános, Göndöcs Benedek taníttatta saját költségén, és támogatta Wenckheim Krisztina grófnő is.
Göndöcs Benedekről érdemes megjegyezni, hogy később gyulai apátplébános lett, s baráti kapcsolatban állt Erkel Ferenccel. Az általa segített egykori kislányból operaénekesnő vált. Pályáját Debrecenben kezdte, majd a Nemzeti Színház operatársulatában folytatta. Ő volt az első magyar Amneris az Aida Erkel Sándor által vezényelt magyarországi bemutatóján. Érdekes, hogy a Gyula közvetlen környékéről származó énekesnő a gyulai születésű Erkel Ferenc menye lett…
A sors játéka az is, hogy csak hajszállal kerülte el a mesés örökség: a francia kormány kereste a férfiágon kihalt Chabeau család esetleges további leszármazottait (hogy a vagyont ne a számukra kellemetlen grófi vő örökölje), s egy ideig úgy látszott, Rózára és testvéreire nagy örökség vár. Ám a francia belpolitikai helyzet változása miatt a dologból nem lett semmi. Ráadásul idős korára Szabó Róza elszegényedett: az infláció következtében nyugdíja alig ért valamit, s szabályosan nyomorgott. Fennmaradt egy kérvénye, amelyben segélyt kér az Operaháztól és Békés megye főispánjától: „Férjem és apósom vagyon nélkül haltak el, nem örököltem semmit, mint a nagy és dicső Erkel nevet […] semmi vagyonom, tisztán a nyugdíjamból élek, azaz nyomorgom.”
Ismerje meg a gyulai Erkel-házat is: 1846-tól haláláig lakott itt Erkel Rudolf (1819–1907), Erkel Ferenc öccse; közvetlen szomszédságban,pedig fivérük, Erkel János (1812–1873) ügyvéd, a grófi birtok jószágigazgatója és jogtanácsosa.
Mire a kérvények megjárták bürokratikus útjukat, Erkelné Szabó Róza 1922. december 9-én elhunyt – őt is szívszélhűdés érte, mint egykor férjét. Magányosan halt meg, úgy kellett rátörni az ajtót. Ha tüzetesen megnézzük halálának anyakönyvi bejegyzését, láthatjuk, hogy ekkor már az utca, ahol lakott, apósa nevét viselte, ő mégis nehéz anyagi körülmények között élt. Békéscsabán temették el a Szarvasi úti temetőben. Személye és sírjának helye hosszú időre feledésbe merült. Egy idős rokon visszaemlékezése alapján, aki ott volt a temetésén, 1997-ben állítottak számára emléktáblát a temetőkápolna falán, annak közelében volt a sírja.
A házaspár egykori otthonát 1993-ban – Erkel Ferenc halálának centenáriumán – jelölték meg emléktáblával:
E HÁZBAN HUNYT EL 1900. OKTÓBER 14-ÉN
ERKEL SÁNDOR
A MAGYAR KIRÁLYI OPERAHÁZ FŐZENEIGAZGATÓJA,
A MAGYAR ZENEKARI KULTÚRA HALHATATLAN MESTERE,
ÉS 1922. DECEMBER 9-ÉN NEJE
SZABÓ RÓZA
A MAGYAR KIRÁLYI OPERAHÁZ TAGJA
ERKEL FERENC TÁRSASÁG
BÉKÉSCSABA MEGYEI JOGÚ VÁROS ÉS
GYULA VÁROS ÖNKORMÁNYZATA
2010-ben, születésének 200. évfordulóján egy Erkel Ferenc-márványtábla is felkerült az épület homlokzatára.
Források:
Nagy András – Márai György: Az Erkel család krónikája. Gyula, 1992
Nagy András: Epizódok az Erkel család életéből. = A nemzeti romantika világából. Bp. Püski, 2005
Ábrányi Emil: A nagy karmester tragikuma. = Békés (hetilap, Gyula) 1900. október 21.
Kohn Dávid: A Chabaud de Frouard marquis-család kígyósi ivadékai 1-3. = Békés 1936. május 16., 17., 19.
