A Vas megyei Körmenden egyszerű családban született 1897-ben a magyar operajátszás egyik kimagasló egyénisége, Németh Mária. Még áll földszintes szülőháza, melyet 1997-ben emléktáblával is megjelöltek.
Származását, családját Csaba József kutatta ki, az ő tanulmányában olvashatjuk a következőket: „Apai ősei Vas megyei szegényparasztok voltak. Édesatyja, Németh János Felsőberkifaluban született. Katonai szolgálata alatt felettesei felfigyeltek a jó képességű falusi fiúra, aki ösztönzésükre továbbszolgáló altiszt lett Körmenden.
Anyai nagyanyja, Molnár Anna, nagykölkedi kisparasztnak volt a gyermeke, aki mint Czvitkovics József néhány holdas paraszt felesége került férje horvát lakosú szülőfalujába, a körmendi járásban tartozó Harasztifaluba. Az ő gyermekük volt Németh Mária édesanyja, Czvitkovics Katalin.”
Németh János számvevő altiszt és Czitkovics Katalin házasságából három gyermek született, Mária volt a középső. Későbbi lexikonok a születési évét illetően téves adatokat tartalmaznak. Szerencsére előkerült a hiteles anyakönyvi bejegyzés, amely szerint 1897. március 13-án látta meg a napvilágot.
Születése után hamarosan a család Zalaszentgrótra költözött, mivel apját oda helyezték mint járási útbiztost. Bár voltak anyagi gondjaik, a szülők mindhárom gyermeküket taníttatták, Máriát a keszthelyi Ranolder Intézetben. Ott tűnt ki először zenei képességeivel. Később a pozsonyi kereskedelmi iskolában tanult tovább.
Érettségi után véletlenül ismerkedett meg Grünauer József matematika- és fizikatanárral, aki feleségül vette. A fiatalasszony férje javaslatára próbálkozott meg az énekesi pályával. Sikerrel énekelt próbát az Operaházban, majd komolyabb zeneakadémiai tanulmányok következtek. 1923-ban a Városi (a mai Erkel) Színházban debütált az egyik legnehezebb Verdi-szerepben, az Álarcosbál Améliájaként.
Olyan kincs ez a hang, amilyet csak világnagyságok ajkáról hallhatunk alaposan felemelt helyárak mellett
– írta első kritikáinak egyike.
Hamarosan hősnőnk is ezekhez a világnagyságokhoz tartozott. Második évadában, 1924-ben Franz Schalk, a bécsi Staatsoper igazgatója hallotta az Operaházban mint A trubadúr Leonóráját és rögtön meghívta Bécsbe. Németh Mária nehezen határozta el magát, de rendkívül kedvező szerződése azt is tartalmazta, hogy kap háromhavi rendszeres szabadságot, ami alatt hazatérhet Budapestre énekelni.
Világkarrierje Bécsben bontakozott ki. Csodálatosan gazdag repertoárjából talán a legfontosabbak voltak: Mozart operáiban az Éj királynője, Constanza és Donna Anna; Beethoven Leonórája; Wagner-szerepei: Senta, Erzsébet, Elza, A walkür és a Siegfried Brünnhildéje; Verdi két Leonórája, Amelia Grimaldi a Simon Boccanegrában és a Traviata Violettája. Énekelte Normát (Bellini), Salomét (Richard Strauss) és Puccini Turandotját. Ez utóbbiról így írt a Le grandi voci, a mértékadó olasz operaénekes-lexikon:
… hangjának fémes tisztasága tökéletesen érvényre juttatta Turandot hideg embertelenségét. Németh az egyik legnagyobb előadója volt ennek a nagyon nehéz szerepnek s így a Turandotnak tizenöt éven át változatlan főszereplője maradt a Staatsoperban.
Diósy Béla az 1929-es kiadású Ungarischer Künstler Almanachban így jellemezte: „Általa énekeltnél szebb szoprán – a magas C-ig, talán sose volt hallható. Hangja úgy ömlik, mint a folyó arany – ragyogó és erőteljes, ugyanakkor varázslatosan érzékelhető, édesen lágy.”
Ernst August Schneider, a Staatsoper későbbi igazgatója szerint Németh Mária „olyan hangcsoda volt, mint amilyen az opera történetében előtte és utána is alig akadt. […] Föllépése minden alkalommal nagy ünneplést váltott ki. Csodálatos képességét hallatlan szorgalommal egyre csak fokozta.”
1932-ben elnyerte a Staatsoper kamaraénekesi címét (Kammersängerin der Wiener Staatsoper), 1955-ben pedig tiszteletbeli tag (Ehrenmitglied) lett.
A bécsi operaház mellett énekelt a Salzburgi Ünnepi Játékokon és Európa nagy operaszínpadain. Hazájához, a budapesti Operaházhoz sem maradt hűtlen. Sőt, nem feledte szűkebb pátriáját, a Dunántúlt sem: ha tehette, meglátogatta továbbra is Zalaszentgróton élő szüleit, részt vett Keszthelyen a Goldmark Károly születésének centenáriumán rendezett hangversenyen (a Sába királynője Sulamitja is kedves szerepe volt Bécsben). Más vidéki hangversenyekre is fogadott el felkéréseket, így például városomban, Nagykanizsán is fellépett áriákkal és dalokkal 1934. június 4-én, hatalmas sikerrel.
1932-ben birtokot és kastélyt vásárolt a Vas megyei Nemeskoltán, ahol férjével mintagazdaságot hozott létre. Mindig ott töltötte nyári szabadságait. Birtokán tartózkodott a világháború idején, a németek bevonulása után is, amikor állatait a németek elhajtották, őt pedig kényszerítették, hogy hagyja el Magyarországot. Ebben az időben halt meg súlyos betegségben egyetlen fia. Az események nagyon megviselték és hamarosan visszavonult a színpadtól, Bécsben énektanítással foglalkozott. Ott hunyt el 1967. december 28-án, férje néhány hét múlva követte. Mindketten a döblingi temetőben nyugszanak (Gruppe 32, Reihe 1, Nr. 1). Sírkövén asszonynevén szerepel, mint Maria Grünauer, így talán sokan nem is tudják, hogy egy korszakos operaénekesnő nyugszik ott…
Csaba József idézte egy közeli bécsi barátnője, Amelia Schneidinger szavait:
Hivatását, valamint hazáját mindenekfölött szerette. Családjáért mindig minden áldozathozatalra kész volt. Németh Mária szerény és kedves egyéniség volt. Esténként erőteljes, ragyogó orgánumával és leheletfinom pianójával mindig elbűvölt és boldoggá tett bennünket. Így marad mint művész és mint ember örök emlékezetünkben.
Hallgassuk meg két felvételét, egy német
és egy olasz áriát:
Források:
Csaba József: Emlékezés Németh Máriára. = Vasi Szemle 1973/2
Magyar életrajzi lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1981–1982
http:/zalai.dfmk.hu/zalaiak?p=647
