Díszhangversennyel ünnepelték meg Newyorkban Auer Lipótnak, a budapesti Zeneakadémia tiszteletbeli tanárának 80-ik születésnapját címmel közölt a Magyarország című lap beszámolót 1925. június 16-án a jeles eseményről. A cikket – eredeti helyesírással és kiemeléseivel – az alábbiakban közöljük.
Impozáns zenei ünnep zajlott le a Carnegie Hall hatalmas termében, amelyen a benszülött amerikaiakon kívül nagy számban jelentek meg magyarok is. Zsúfolásig megtelt a díszterem és az érdeklődés egy magyar embernek, Auer Lipót hegedűművésznek, a pétervári császári konzervatórium volt világhírű tanárának szólt, aki Joachim halála óta el van ismerve a világ legnagyobb zenei pedagógusának. Néhány héttel ezelőtt a Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola ötvenéves fennállása alkalmából Hubay Jenő főigazgató ajánlatára Auer Lipótot is tiszteletbeli tanárrá választotta, Newyork zeneértő közönsége pedig abból az alkalomból ünnepelte a mestert, hogy
most töltötte be nyolcvanadik esztendejét.
Auer Lipót, aki évtizedek előtt hagyta el hazáját és a pétervári cári konzervatóriumnak volt a hegedűtanára, mindig büszkén vallotta magát magyarnak s a háború kitörése után, mint magyar ember, egy pillanatig sem maradt Oroszországban, hanem minden vagyonát hátrahagyva Amerikába ment és Newyorkban telepedett le, ahol azóta hegedűtanítással foglalkozik. A cserét nincs oka megbánnia, mert a világ minden részéből sereglenek hozzá a tanítványok és boldognak érzi magát az, akinek oktatását elvállalja. Híveinek óriási tábora díszhangverseny keretében ünnepelte meg az ősz mester nyolcvanadik születésnapját és ez
a hangverseny olyan nagy esemény lett, amilyet csak Amerika tud produkálni,
mert az ünnepelten kívül nem kisebb művészek működtek azon közre, mint: Heifetz Jassa és Efrain Zimbalist, a világhírű orosz születésű hegedűművészek, akik Pétervárott Auer tanítványai voltak, játékukat pedig zongorán Gabrilovits Oszip, a Budapesten is jól ismert híres zongoraművész, Mark Twain veje és Rachmaninov, a másik világhírű orosz muzsikus kísérték. A műsort egy hegedű-duett nyitotta meg. Auer Lipót ugyanis Zimbalist-tal együtt eljátszotta Bach Kettős koncertjét és a közönség véget érni nem akaró ovációban részesítette a mestert, akit a hölgyek virágesővel árasztottak el. Azután Heifetz és Zimbalist szólódarabokat adtak elő és ezzel véget ért a hangverseny hivatalos műsora. A közönség azonban nem távozott a teremből és tombolva kívánta újra hallani Auer Lipótot, aki nem sokáig kérette magát, fellépett az emelvényre és még két darabot játszott el: egyik saját kisebb kompozícióját és a Brahms—Joachim-féle magyar táncok egyikét, amely utóbbbival, mint a mester kijelentette,
üdvözletét akarja küldeni magyar hazájának.
A közönség meglepetve állapította meg, hogy a nyolcvanesztendős aggastyán hegedűjátéka maga a megtestesült klasszikus tisztaság, virtuozitásán pedig éppen nem látszik meg a pátriárka-kor hatása, úgyhogy egyhangú vélemény szerint ha behunyt szemmel hallgatták volna végig a hangverseny műsorát,
nem lehetett volna megállapítani, hogy mikor játszik az aggastyán Auer és mikor az ő két fiatal volt tanítványa.
A közönség soraiban Newyork valamennyi kapacitása, úgyszintén a tudomány és művészet legkiválóbb emberei képviselve voltak, mégis a hallgatóság legérdekesebb alakja Auer Lipót második felesége volt, aki ott ült a hátsó sarokban és akit a mester tavaly, 79 éves korában vezetett oltárhoz.
