Beleapropózva közelgő nemzeti ünnepünkbe írom a mait. Rie Helmig danol flamand akcentussal magyarul azon lemezen, melyet az ’56-os menekültek megsegítségére adtak ki hollandföldön, ami által reményt kaphatott a gyökereit, esetleg családját, mindenét hátrahagyott embercsoport.

- hirdetés -

Azok számára gyűjtöttek euramerikaszerte, kik menekültek magyarhazájukból akár az igazságtalanság, akár a gyalázatos viszonyok, akár a politikai retorzió, akár a társadalmi megbélyegezettség elől.

Tudó, hogy nemzetek fogtak össze a magyar emigránsok érdekében, ennek egy darabja dalunk.

Egészen döbbenet hatása így nem igazán a cicás hölgy előadásának – mi mai füllel tizenkettőegytucat –, mintsem van annak a léleknek, mely az 1956-ban összerakott 78 RPM-es bakelitet életre keltette; tanúsítván emberséget, bizonyítván, hogy ha ki-ki a saját tehetsége és lehetősége szerint cseleked a sorstalanná válók irányában, annak igazán ereje van!

Tartozásunk vagyon hát hat évtizednyi. Reményt kaptak az akkoriak. Ezt a reményt most nekünk kell közvetítenünk a mai elesettek, menekülők, apátlanok, honjukat vesztettek számára. Nincs mese, tenni kell!