Kompozíciómat a komoly sikereket elért Brass in the Five együttes kérésére írtam. A munkát éppen hogy csak elkezdtem, amikor Végh Sándor haláláról értesültem. Ettől a pillanattól kezdve vele kapcsolatos felbecsülhetetlen értékű élményeim tudatom előterébe kerültek, és szinte „vezették” kezemet.
Sárai Tibor 1919-ben született, Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, zenepedagógus. Komoly közéleti feladatokat látott el az 1945 utáni magyar zenei életben. Zeneszerzőként is széles körű tevékenységet fejtett ki, az opera kivételével szinte valamennyi műfajban alkotott. Egy könyvet írt: A cseh zene története című munkája 1959-ben jelent meg. Műveiből több rádió- és lemezfelvétel készült. 1995-ben, egy nappal a 76. születésnapja után hunyt el.
Az eredmény mégsem gyászzene, hanem inkább egyfajta nagyívű hálaének. Végh Sándor évtizedeken keresztül áradó gazdag ajándéka belőlünk, megajándékozottakból a hála hangját kell hogy kiváltsa. Élete az emberi minőség szakadatlan építésének jegyében telt el, ezért mondhatjuk, hogy teljes volt. Erre utal a cím rejtett többértelműsége is: Es ist vollendet…, azaz bevégeztetett. A vollendet szó ugyanakkor tökéletest is jelent.
A zenemű a Papageno.fm műsorán is hallható.
Magyarázattal tartozom még arra nézve, hogy a kiváló hegedűsnek, vonósnégyes alapítónak, karmesternek miért éppen egy ilyen összeállítású hangszeregyüttessel állítok emléket? Erre csak azt válaszolhatom, hogy
a mindenkori királyokat a hagyomány szerint mindig rézfúvókkal köszöntötték, és búcsúztatásukhoz is ennek a fényes és emelkedett hangzásnak a méltósága illik a legjobban.