„Persze a rejtett dolgokat nem ismerjük, és ne felejtsük el, hogy a történetírás, ha mégoly józan is, és mégoly jó akarattal igyekszik is a tárgyilagosságra, mindig költészet marad, és harmadik dimenziója a feltételezés.” (Az üveggyöngyjáték)
A november 17-i nagytermi koncert hangjaihoz mintha valamivel nehezebb volna szavakat találni, mint az előző napokon. Várjon Dénes ‒ ezúttal ‒ szavai csengenek a fülemben, melyek felvezették a Holliger-műveket, a 2 Albumblätter, getuscht ősbemutatóját: a hangok is lehetnek betűk, e rövid darabokban ott van az egész, rejtett idézetek a komponista számára fontos zeneszerzőktől.
A kamara.hu második napján ezek voltak a benyomásaink:
„Rendeltetésünk, hogy helyesen ismerjük fel az ellentéteket” – A kamara.hu 2. napja – Galéria
Heinz Holliger e műveket Ilse von Alpenheim 90. születésnapjára komponálta. A hölgyről, aki Veress és Doráti felesége is volt, és Veress Hommage à Paul Klee c. művét ‒ az egészen izgalmas darabot ezúttal Simon Izabella, Várjon Dénes zongorajátékával, és Heinz Holliger vezényletével hallgattuk ‒ Veress-sel és Dorátival adta elő ‒ a november 16-i Brahmsok és a Schumann Esz-dúr zongoranégyese után eszembe jut Clara Schumann. A zeneszerzők, zenészek korszakokon is átívelő párbeszédein, és e beszélgetések ki nem mondott szavain mélázva új köntöst ölt gondolataimban a mondat:
„Közülünk mindenki csak ember.”
A kutatás során minden részlet, eredmény, cáfolat fontos, mindent, amit csak lehet, fecnit, jelentést, leltárt igyekszünk megőrizni, leírni, felvenni, rögzíteni, visszakereshetővé tenni. A zene megannyi csodáját, csalódását és felemelkedését őrzi és közvetíti csupán a hangok megszólaltatása általa zeneszerzőnek, zenésznek és talán hallgatójának is, aki még ásás és gyomlálás nélkül is értheti, átérezheti, elhelyezheti saját életében, amit hall. Talán pont ez a titokzatosság az, amit Wilhelm Droste hiányol Az üveggyöngyjátékból ‒ de ez a gondolat már a következő naphoz tartozik. A titkokon túl, az este kulcsszavai számomra a derű, a játékosság, a türelem, a megértés és az elfogadás voltak.
