Állítólag a hangszereknek is van lelkük. Ebben az esetben a szentpétervári Seremetyev-palotában kiállított instrumentumok biztosan nem boldogok.
A Fontanka partján áll Seremetyev gróf elegáns palotája. A birtokot I. Pétertől kapta, 1750-re elkészült az épület, amelyet a kései utódok bővítettek, alakítottak, így különböző szárnyakon más-más építészek keze nyomát vehetjük észre. 1917-ben a családtól központilag elvették a palotát – nem volt ez meglepő abban az időben -, majd megnyitották benne az Orosz Nemesség Múzeumát. 1931-ben ez megszűnt, és egy kutatóintézet költözött a szinte csupasz falak közé. A kutatók 1984-ig dolgoztak itt. A restaurálás már a 80-as években megindult, és mire a helyi színház- és zenetörténeti múzeum 1989-ben megkapta, az ötlet is megszületett, hogy az állami hangszergyűjteménynek itt létesítsenek állandó kiállítóhelyet.
Annak a kollekciónak, amelynek egyik alapja Seremetyevék 200 év alatt összegyűjtött családi öröksége, ezt egészítik ki többek között az Ermitázsból, az Orosz Múzeumból és más állami intézményektől, továbbá magángyűjtőktől származó instrumentumok, amelyeket így, egyben 1995 óta láthatnak az érdeklődők. Míg az emeleten berendezték a palota helyiségeit, és a megfelelő szobákban elhelyeztek egy-egy odaillő hangszert, a földszinten a szokásos csoportosítás szerint tárlókba zsúfolták be azokat. Összesen háromezret.
Fönt a stílus és a grandeur, lent viszont olyan az egész, mintha a nyolcvanas években botorkálnánk egy iskolai szertárban. Érthető, hogy óvni kell az erős fénytől a hangszereket, ám így meglehetősen deprimáló a tárlat, pedig rengeteg kincs és vicces dolog rejlik az üvegszekrényekben. Van itt ördögben végződő nyakú cselló, intarziás gitár, távol-keleti pengetős hangszer egyszerű csiga helyett mosolygó bohócfej véggel. Az orosz muzeológusok és múzeumpedagógusok láthatóan próbálkoznak. Van itt hangszerkészítő pult, egy-két kitett hangszerrel töreszenek az interaktivitásra és a gyerekbarátságra, aztán ott az eufemisztikusan kinoteknek nevezett átjáró egy épp nem működő katódsugárcsöves tévével, de valahogy csak a szomorúság sugárzik mindenből.
Szerencsére van egy koncertterem is, és elég gyakran használják. A Seremetyev-palotába kétféle belépő van. Az egyik csak a hangszerekre érvényes, a másik alig kerül többe, és azzal már az emelet is megtekinthető. Ha arra járnak, inkább az utóbbit válasszák.
