Gilbert Varga az a magyar származású maestro, akinek hazahívására már számos alkalommal tettek – mindeddig sikertelen – kísérletet az ország zenekarai. A világszerte elismert karmester több éves előkészítő munka után a pécsi Pannon Filharmonikusokat azonban érdemesnek tartja arra, hogy Bogányi Tiborral közösen vállalja a vezető karmesteri szerepet. Magyarországon egyedülálló módon a két dirigens egymást és az együttest inspiráló munkája a kontinuitás, a nyitottság, a bizalom és az együttműködés jegyében emeli magasabb, stabilabb szintre a PFZ nívóját.
A londonban született rendkívüli karmester, Gilbert Varga a legendás magyar hegedűs, Varga Tibor fiaként maga is hegedűművésznek készült, majd a karmesteri pulpituson találta meg hivatását. Az 1952-es születésű maestro életében első alkalommal állhat hazai együttes élén. A felkérés Bogányi Tiborral közös vezető karmesteri munkát jelent, kihasználva a más-más korú, ugyanakkor igen nyitott személyiségű művészi kvalitásokban rejlő lehetőségeket.
Gilbert Varga szerepvállalása minőségjelző és korszakváltó jelentőségű a pécsi együttes számára, mely új utakat nyit a művészi, zenekari fejlődéshez minden tekintetben.
A több mint 200 éve alapított zenekar sikerének titka a művészeti Társulat, melynek színvonala, a benne rejlő potenciál és a művészeti kompetencia alkalmassá teszi a Gilbert Vargával közös célok megvalósítására.
A Pannon Filharmonikusoknál elvállalt egyenrangú feladat nem újdonság sem Gilbert Vargának, sem Bogányi Tibornak, hiszen pályájuk során több nyugat-európai példát láttak arra, hogy egy zenekart kettő vagy akár több vezető karmester dirigálja egymás és az együttes munkáját maximalizálva. Bogányi Tibor Norvégiában és több észak-európai országban is tapasztalta azt a módszert, mely minden speciális területre 1-1 vezető karmestert állít, így biztosítva az együttesek repertoárjának gazdagságát és változatos megszólalását. Gilbert Varga több alkalommal dolgozott együtt vezető karmesterekkel párban, többek között Cristian Madeallal és Mario Venzagoval.
A külföldön már megszokott és jól működő, hazánkban azonban eddig ismeretlen vezetői gyakorlat meghonosítása így az egyedülálló szakmai és közönségsikerekkel büszkélkedő Pannon Filharmonikusok nevéhez fűződik majd.
Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok igazgatója a korszakváltás célját a magyarországi vezető zenekarok körében történő stabilitás megteremtésében látja, és megfogalmazta a kielégítő anyagi kondíciók megteremtésének fontosságát is.
A muzikalitásáról és pozitív kisugárzásáról ismert Bogányi Tibor hét éve tartó munkája során meg tudta erősíteni a Pannon Filharmonikusok pozícióját. A vezető karmester a Gilbert Vargával való közös munkára páratlan szakmai fejlődési lehetőségként és emberi megmérettetésként tekint, hiszen a karmesterek kooperációjához elengedhetetlenül fontos a nyitott és bizalmas hozzáállás, mely számára alapvető:
Egy zenekar átlát a karmesterén és oroszlán módjára keresi azokat a pontokat, ahol megtámadhatja és megeheti őt. Engem 7 év után sem akartak felfalni. Önmagamat adva tudatosan kerestem, hogy mitől lehet még jobb ez az együttes. Gilbert Varga egy fontos csavar lesz a gépezetben, aki új elemként a virtuozitást, az új színeket és a fejlődés lehetőségét teremti meg számunkra.
Bogányi Tibor a nála idősebb maestro legfőbb szerepét a szintetizáló jellegű szakmai feladatok előtérbe helyezésében és a fiatal művészek szakmai horizontjának még magasabb szintre való emelésében látja. Emellett kettejük más-más zenei érdeklődése gazdagítani fogja a zenekari repertoárt is.
A két karmester között a korkülönbség és az általuk megfogalmazott eltérő zenei érdeklődés ellenére láthatóan harmonikus és baráti a kapcsolat, mely előrevetíti kettejük produktív szakmai együttműködését. Mindkét karmester könnyed és nyílt kommunikációja megteremti azt a bizalmi és nyugalmi állapotot, melyben a zenészek együttes és egyéni művészi kiteljesedése és a művek legeredetibb megfogalmazása a cél.
Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy azokat a vágyakat kell megszólaltatnunk, melyeket a zeneszerzők beleszőttek a művekbe. Olyanok lehetünk, mint egy jó szolga, aki a király szájáról leolvassa annak kívánságait.
– mondta Gilbert Varga bemutatkozásában.
A Pannon Filharmonikusok a korszakváltást fémjelző nyilvános társulati ülés keretében mutatta be a két vezető karmestert a pécsi Kodály Központ hangversenytermében október 30-án, akik egy személyes hangvételű kerekasztal-beszélgetés után lapunknak adott interjúban fogalmazták meg gondolataikat a jövőt illetően:
– Miben kell elsősorban továbbfejlődnie a zenekarnak?
– Gilbert Varga: Egyetlen zenei hangnak három komponense van: a magassága, a hossza és az ereje. A magasság és a hosszúság teljesen pontosan definiálható a partitúrában, de a hangerő problémás. Van némi rávonatkozó instrukció a kottában, de az egyensúlyt a karmesternek kell megteremtenie. Meg kell éreznie, hogy mit is jelentenek a hangjegyek és a bennük rejlő erő. Ez épp olyan, mint a japán festészet, ahol a képeken rétegesen látjuk a természet jelenségeit, az egymás fedő, ködbe burkolózó, elő-előbukkanó hegyeket. Ez egy olyan nagyszerű zenekar, amellyel érdemes nekiindulni ennek a vég nélküli munkának. Most a zenekarhoz is fordulok, és azt kérem, hogy a Tiborral előttünk álló közös munkánkhoz legyen elég türelmük és kitartásuk, mert létre fog jönni a művek fantasztikus dinamikája. Szeretném, ha elsősorban örömünket lelnénk a közös zenélésben és
remélem, hogy 3 év múlva már magyarosan fogják említeni a nevem, úgy mint Varga Gilbert.
– Bogányi Tibor: A zenekarnak kell egy cél. Ebben mindketten konzekvensen felfelé toljuk a megugrandó magaságokat. Gilbert dinamizmusa az, ami kiegészíti és tökéletesíti a munkánkat.
– A két vezető karmesternek eltérő zenei preferenciái vannak. Eszerint lesz valamiféle munkamegosztás a két dirigens között?
– BT: Vannak olyan területek, amelyeken Gilbert szeretne erősíteni a zenekarban, de ez nem jelenti azt, hogy bármelyikünk feladatai lekorlátozódnának egy-egy műfajra vagy stílusra, hiszen mindketten sokoldalú karmesterek vagyunk. Amiben én a legjobban otthon érzem magam, az a romantikus és a modern zene, az operák, a nagy zenekari felállás, a kórus… Gilbert a kisebb apparátusú megszólalást preferálja, ő a kamarazene világából érkezett, így leginkább Haydn és Mozart zenéjét kedveli. Ettől függetlenül úgy gondolom, nem fogunk a zeneszerzőkön osztozni.
Mindenben együtt döntünk, a szólistákról és a vendégkarmesterekről is. Sokkal jobb egy ilyen speciális partnerségben dolgozni, mint egyedül, habár Magyarországon éppen nem az ehhez hasonló együttműködéseknek éljük divatját.
– Mit tanulhatnak egymástól a karmesterek az együttműködés során?
– GV: Igazán most hallottam először a zenekart Tibor vezényletében, és úgy gondolom, hogy lenyűgöző zenész, aki a pillanatot megragadva ösztönösen tud dirigálni. Én sokszor túlságosan is szabálykövető vagyok, de most bizonyára sokat letehetek ebből a túlzott belső kontrollból a kollégám segítségével.
– BT: Gilbert hihetetlenül gyors és koncepciózus. Nagyon jól értjük egymást, ami nem mindennapi dolog, és ebben fontos szerepet játszik az, hogy Európa-szerte sokat, sok helyen éltünk. Gilbertnek annyi tapasztalata és olyan nagy tudása van, hogy mindent el fogok tőle fogadni, hiszen ő az, aki biztosan tudja, mi jó a zenekarnak. Egy karmesternek 15 területen kell a lehető legmagasabb szinten lennie. Ha ezekből hiányzik egy is, a zenekar arra a gyengeségre fog fókuszálni.
Gilberttől csak tanulni tudok, hiszen mindkettőnknek ez az élete és sosem öregedünk ki a szakmánkból.
Szerencsére a kor előrehaladtával csak jobbak, bölcsebbek lehetünk, mert megannyi új tapasztalattal leszünk gazdagabbak.
– Milyen személyes okai vannak annak, hogy Gilbert visszatért Magyarországra?
– GV: Úgy érzem, mintha hazatértem volna. Ebben az is közrejátszik, hogy az utóbbi 5-6 évemet leginkább Ázsiában töltöttem, ami felerősítette bennem a hazavágyódés érzését. A zene itteni előadásmódja nagyon közel áll hozzám, és igazán a magaménak érzem.
– BT: Ázsiában nehéz megértetni az európai zene esszenciáját, amivel mi dolgozunk. Én ezt csak egy hétig tapasztaltam meg ott, de 5 év elteltével el tudom képzelni, hogy mennyire visszakívánkozik az ember abba a kultúrába, ahonnan jön, amit gyökereinek érez. Jelenleg Bécsben élek és nem titok, hogy egyre több helyen dirigálok külföldön is.
A PFZ sikerét mindenfelé büszkén fogom prezentálni, hiszen ez az én személyes előrelépésem is: ahhoz a zenekarhoz érkezett Gilbert Varga, amit hét éve vezethetek.
– Mi az, amit nem hangszeres zenészként még jobban megértett a zene természetéből?
– GV: Amikor 22 éves koromban kiderült, hogy nem lehetek hegedűművész egy sérülés miatt, fel kellett adnom az egész gyermekkorom munkáját. Muszáj volt valami mást keresnem a zenén belül, de a hangszeres tudásom az, ami mindenben segített engem a későbbiekben is – karmesterként például a zenészekkel való szolidaritásra tanított.
– Mi a közös céljuk?
– GV: A minőség mindenek felett!
