Rolla János a Szent Márton-díj idei kitüntetettje

Rolla János

Rolla János Kossuth-díjas hegedűművész, a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertmestere kapta november 16-án a Pannonhalmi Főapátság, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok általa alapított Szent Márton-díjat.

A 2001-ben alapított díjat olyan személyiségnek adományozzák Szent Márton napja alkalmából, aki az előző évben, években a legtöbbet tette a valamikori Pannónia területén lévő kulturális és turisztikai, valamint térségfejlesztő programok megvalósításáért, hozzájárulva ezzel a nemzeti örökség és a kulturális értékek megismertetéséhez és megőrzéséhez.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar nemrég a Szimfonikus Zenekarok Szövetségének soraiba lépett. Tfirst Pétert kérdeztük:

„Mára láthatóvá vált a Liszt Ferenc Kamarazenekar”

A közlemény szerint Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát a díjazottat méltatva úgy fogalmazott, Rolla János személyében nemcsak egy világhírű művésszel, hanem igaz baráttal is gazdagodott a főapátság.

Rolla János kapcsolata Pannonhalmával több évtizedes, és amikor a főapátság húsz évvel ezelőtt arról döntött, hogy megújítja és rendszeressé teszi Szent Márton társadalmi körű megünneplését, elindítottak egy ma is élő hagyományt a hangversennyel.  Hozzátette, hogy Rolla János vezetésével a Liszt Ferenc Kamarazenekar világhírűvé vált, az első hangversenyüket követő első két évtizedben ők voltak a magyar klasszikus zene első számú nagykövetei szerte a világban.

Az együttes idén jubileumot is ünnepel:

55 éves fennállását ünnepli a Liszt Ferenc Kamarazenekar

Ünnepi beszédében azt emelte ki Hortobágyi T. Cirill, hogy a főapátság kulturális-spirituális küldetésének középpontjában évek óta a dialógus áll, amelynek idei központi gondolata a kibékülésről szólt, arról, hogy hol húzódnak ma az egyéni és közösségi életben a szakadékok, az árkok és hol kellene elfogadni a kinyújtott kezet. Jövőre a csendet szeretnék középpontba állítani, annak megtapasztalását a különféle dimenziókban. Létezik a szemlélődés csendje, a megnyugvásé, a letisztulásé, a megvilágosodásé. Létezik cinikus, elhallgató és megalkuvó csend, de létezik a szolidaritás csendje is, amikor szavak nélkül állunk a másik mellett, tettre készen, ha a helyzet azt kívánja – sorolta a főapát.

Kiemelte, hogy önmagától és a közösségtől azt várja, hogy a csendben táruljon fel jobban az osztozás örömének a vágya, például állítva Szent Mártont, aki köpenyét a koldussal megosztotta. Az volt a konkrét ember helyzetében a legfontosabbat nyújtó jótette, amely hiteles emberi, keresztény, bibliai lelkületből fakadt – mondta.