Van, akinek még mindig az egykori ifjúsági zenekar, és van, akinek nagy, komoly együttes, amely mindig ismeretlen, de annál izgalmasabb területekre téved a zenében. Hámori Mátét az elmúlt 25 évről kérdeztük, és szóba került a december 30-án, a Zeneakadémián tartandó jubileumi koncert is.

– Mekkora utat tett meg a zenekar az elmúlt negyed században?

– Ami mögöttünk van, leginkább egy Forma 1-es pályához hasonlíthatnám: voltak hosszú, gyorsulós egyenesek, veszélyes kanyarok, sőt, egy kis bokszutca is. Kezdetben egy fiatal, ragyogóan tehetséges karmester összegyűjtötte a legjobb zenész barátait, és az ebből származó energia még ma is jellemzi az együttest. Aztán a Nemzeti Ifjúsági Zenekar cím, vagy kiemelhetném a Vatikánban adott koncertet is. A profivá válásunkat 2013-tól számoljuk, amikor állásba vettük a zenészeinket, és felpörgettük a koncertszámot, új sorozatokat indítottunk be, próbajátékokat tartottunk, új missziót és megjelenést kaptunk.

– Miben rejlik az Óbudai Danubia Zenekar egyedisége?

– Az ÓDZ profilja az innováció szóval ragadható meg.

Minden tevékenységünk arra irányul, hogy a klasszikus zenéhez utat építsünk a mostani fiataloknak is, mert számukra ez az út nem adottság.

Ezért csinálunk kísérletező koncert-színházat, ezért vannak a rendhagyó, tematikus műsor-összeállítások, és az Egy hét a Danubiával című projekt is.

– A saját életed szempontjából mit jelent az együttes 25 éve?

– Öt éve vezetem a zenekart, hatalmas munkát vittünk véghez a zenészekkel és Ács Péterrel közösen. Teljesen új repertoárt és arcélt adtunk a zenekarnak, amit a közönségnek is meg kellett szoknia. Sok új művel, rengeteg alkotóval és zenésszel ismerkedtem meg ez alatt az idő alatt, és jól esett megtapasztalni, mennyi értékes ember él az országban.

– Mivel készültök a jubileumi koncertre?

– Mindhárom vezető karnagy fellép december 30-án a Zeneakadémián, és mindenki olyan művet választott, ami valahogy személyesen érinti, illetve a Danubiához kötődik. Héja Domonkos az Egy kiállítás képeit, Silló István Gerschwin művét, az Egy amerikai Párizsbant, én pedig a Hunyadi-nyitányt, és Saint-Saëns h-moll hegedűversenyét fogom dirigálni. Ez utóbbit a szólista, Kelemen Barnabás választotta, aki anno koncertmestere is volt a Danubiának.

– Miben látod a jövő és a fejlődés zálogát?

– Kiváló partnerségeket alakítottunk ki az elmúlt években, például a BMC-vel, az Eötvös Péter alapítvánnyal vagy a Zeneakadémiával.

Nagyon várjuk Kurtág György operájának magyarországi bemutatóját, amelyen az ÓDZ működik majd közre 2020-ban,

és ami túlzás nélkül zenetörténeti esemény lesz. Addig is rengeteg itthoni és külföldi fellépés vár ránk, a környező országokon túl egyre határozottabban jelenünk meg vidéken is. Sok tervünk van a kortárs zene műsorainkba való élő beemelésére is. Fejlődni, hál’ Istennek, mindig van hova.