Papageno Radio
- hirdetés -
Intermezzo Major Tamás: „Mesterműhelyként funkcionál az Óbudai Danubia Zenekar”

Major Tamás: „Mesterműhelyként funkcionál az Óbudai Danubia Zenekar”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Hámori Máté vezette Óbudai Danubia Zenekar, akik a jubileumi évadban több különlegességgel is készülnek. Szeptember 28-án először ad koncertet az együttes vonósaiból alakult kamaraformáció, akik a Mesterműhely sorozatban a próbafolyamat nehézségeit és szépségeit is a közönség elé tárják. A kezdeményezés művészeti vezetőjét, Major Tamás hegedűművészt kérdeztük.

- hirdetés -

– Hogyan kerültél kapcsolatba az Óbudai Danubia Zenekarral?

– Az együttes vezetője, Hámori Máté keresett meg, hogy hegedűművészként lenne-e kedvem a zenekar vonós szólamaival dolgozni, különböző kamarazenés projekteket megvalósítani. Örömmel vállaltam a feladatot, mert egy fiatal tagokból álló, energikus együttesről van szó.

Major Tamás 

1981-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Szász József (hegedű) és Kurtág György (kamarazene) osztályában. A főiskola zenekarának koncertmestereként részt vett az 1979. évi Karajan zenekari versenyen, ahol második díjat nyertek.

Az 1980-as budapesti Hubay hegedűversenyen második helyezést ért el. 1981-től 1983-ig a pármai Toscanini Szimfonikus Zenekarban dolgozott, mint koncertmester. Jelenleg a Svájci Olasz Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertmestere.

1984-től rendszeresen közreműködik a Budapesti Fesztiválzenekarban. Intenzív kamarazenei tevékenységet folytat, számos rádió-, televízió-és lemezfelvételt készített.

– Miért merült fel az ötlet, hogy érdemes lenne kamaraformációkban gondolkodni

– Azt hiszem, hogy ez elengedhetetlen egy szimfonikus zenekar életében, ha egy bizonyos ponton túl is fejlődni akar. Az elsődleges cél, hogy megtaláljuk azokat a módszereket, amivel fejleszteni tudjuk a vonós szólamok művészi színvonalát, hogy bátorítani, és nagyobb aktivitásra, önállóbb zenei gondolkodásra tudjuk ösztönözni muzsikusokat.

– Ennek az együttműködésnek az eredmény a szeptember 28-i különleges koncert?

– A hangverseny, amely a tervek szerint egy sorozat kezdőpontja abban tér el egy hagyományos kamarazenei koncerttől, hogy a közönség az est első felében egy próbafolyamatba csöppen majd. Szeretnénk megmutatni, hogy hogyan dolgozunk, és hogy milyen az a műhelymunka, ami megelőz egy hibátlan, vagy ahhoz közelítő fellépést.

A közönség általában kész produktumot kap, most viszont lehetősége lesz betekinteni a zárt ajtók mögé.

Azt remélem, hogy így talán még a darabok is más megvilágításba kerülnek, egy-egy rész jobban érthetővé válik. Természetesen teljes egészében is eljátsszuk a műveket.

– Hogyan képzeljük el a koncert első részét?

– Az én szerepem, hogy a művészek zenei gondolkodását serkentsem, hogy ne csak arról legyen szó, hogy teljesítjük, amit egy karmester kér tőlünk, hanem szervesen érvényesüljön, amit mi magunk gondolunk a zenéről. Technikai tanácsokat fogalmazok meg, annak érdekében, hogy a zenei megvalósítás a lehető legadekvátabb legyen. Kíváncsian várom a közönség reakcióit, szeretnék párbeszédet kialakítani a hallgatósággal, megkérdezi a véleményüket.

– Nemzetközi összehasonlításban a hazai közönség inkább passzív koncertlátogató, mintsem nyíltan megfogalmazná nemtetszését, vagy akár örömét. Mit vártok a közönségtől?

– Ez általánosan is igaz. Azt hiszem, hogy korábban a zenész és a hallgatósága között sokkal élőbb volt a kapcsolat. Senki nem fukarkodott a véleményével, egy koncertnek része volt az önkéntelen taps, a bekiabálások és az éles kritika. Az Óbudai Danubia Zenekart nagyon szereti a törzsközönsége, így nem félek attól, hogy ne tudnánk interakcióba lépni. Az előadók örömmel veszik a visszajelzéseket, ami fontos is, és ha ez a párbeszéd folyamatos, akkor egy kölcsönös harmónia tud kialakulni.

Decemberben ünnepli 25. születésnapját az Óbudai Danubia Zenekar

– Milyen műsorral készültök?

– Két Dvořak-darabot, a H-dúr noktürnt és az E-dúr vonósszerenádot adjuk elő. A szerenád öt rövidebb tételből áll, más-más karaktereket felvonultatva, a noktürn pedig egy átirat vonósnégyesre. Csodálatos művekről van szó, amelyek fiatalos lendületet, aktivitást és zenei alázatot követelnek, nem utolsó sorban pedig fejlesztik a kreativitást. Ha sikeres lesz a kezdeményezésünk, azt remélem, hogy a zenekar más hangszercsoportjai is csatlakoznak majd a sorozathoz.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X