Petőfi mindent megtett, hogy élőben láthassa Liszt Ferencet koncertezni

Sopron, Petőfi tér 3.

Liszt Ferenc 1824-ben

Sopronban a Petőfi tér és a Liszt Ferenc utca sarkán eklektikus stílusú egyemeletes épület áll, amely ma a Kozmutza Flóra nevét viselő általános iskola otthona. Egykor jeles szerepet töltött be Sopron művészeti és társas életében, mint a Kaszinó székháza.

Története 1789-ig nyúlik vissza: eredeti formájában ekkor építtette Ringer József tervei alapján gróf Pejachevich Károly. Kétemeletes saroképület volt, klasszicizáló későbarokk stílusban. Karzatos emeleti báltermében húsz zenész számára, az alsó kisebb teremben tizennyolc zenekari tagnak készült orkeszter is volt, így az épület remek helyszínnek bizonyult hangversenyek számára.

Itt tartották a bálokat is, amelyeken a zenét a Tűztorony toronyzenészei szolgáltatták. A társasági élet szempontjából Sopronnak különösen mozgalmas időszaka volt a 19. század eleje, amikor Ferdinand főherceg és a vértesezred tulajdonosa, Albert herceg tisztikarával együtt huzamosabb ideig a városban tartózkodott. Akkoriban ebben azt épületben számos bált és egyéb összejövetelt tartottak.

A soproni Kaszinó épülete – forrás: sopronikirandulas.hu

1820 októberében (a pontos nap nem ismert) valószínűleg itt adta élete első nyilvános hangversenyét a kilencesztendős Liszt Ferenc. A nevezetes koncertről közvetlen forrás, eredeti plakát nem maradt fenn, ezért nem bizonyított, hogy valóban itt zajlott-e le; lehetőségként felmerülhet még a bencések odeuma (Templom u. 1.), de valószínűleg inkább itt történhetett. Sopron volt akkoriban a Liszt család lakóhelyének, Doborjánnak (ma Raiding, Ausztria) közigazgatási székhelye. A koncert főszereplője egy Liszttel egykorú csodagyermek hegedűs, Praun Zsigmond volt. A kis Liszt Ries Esz-dúr zongoraversenyét játszotta az említett soproni vértesek zenekarának közreműködésével, majd népszerű dallamokra improvizált. Apja feljegyzése szerint a kisfiú lázas betegen ült le a zongorához, de a közönség előtt könnyednek és bátornak mutatkozott…

Frankenburg Adolf, Liszt gyermekkori barátja így emlékezett vissza a hangversenyre:

A hallgatóság ezek közt anyám, én s alig ötéves húgom   el volt ragadtatva, s zajos tetszésnyilatkozatokkal árasztá el a csudagyermeket. Én a koncert után nyakába borultam Fránczinak s zokogtam örömömben, hogy annyira tetszett az embereknek.

Csatkai Endre kutatásai szerint a kis Lisztnek újabb hangversenyt kellett adnia a Kaszinóban, mivel az első koncertnek olyan nagy volt a sikere. Ezen feltehetően egy Hummel-zongoraversenyt játszott.

A kaszinóban tartották 1829. január 30-án azt a hangversenyt, amely mintegy közvetlenül megelőzte a Sopron zenei életében oly nagy jelentőségű Soproni Zeneegyesület (Oedenburger Musikverein) megalakulását: id. Kurzweil Ferenc betanításával és vezényletével helyi muzsikusok előadták Haydn: Évszakok című oratóriumát, majd március 6-án a Teremtést is. Ugyanez év március 25-én a kisteremben megtartott összejövetelen határozták el a Zeneegyesület megalakulását.

A soproni Kaszinó épülete

A Kaszinó épülete 1834-ben leégett. Újjáépítésének terveit Franz Lössl bécsi építész készítette, aki lényegében Ringel József eredeti homlokzatát állította helyre, csak Ringer korábbi elgondolását az épületbelső korszerűbb kialakításával egészítette ki. A Pesti Divatlap egykorú tudósítása szerint a Kaszinó épülete olyan díszes, hogy a főváros legszebb helyére is beillene. Van benne nagyszerű táncterem, vendéglő és kávéház, olvasóterem és kártyaszoba.

Kerek húsz év múlva, 1840-ben járt Liszt Ferenc ismét Sopronban, már mint európai hírű zongoravirtuóz. Árvízi hangversenyei után az egész ország hangos volt a még nem is egészen harminc éves művész nevétől, amikor február 18-án ismét hangversenyt adott az újjáépített Kaszinóban, amelynek bevételét a helyi kisdedóvó intézet, a szegény mesterlegények és szolgálók kórháza, valamint a zeneegyesület javára ajánlotta fel. Másnap Lisztet Sopron város díszpolgárává választották.

Részlet a Pressburger Zeitung 1840. február 28-i számából:

A koncert híre messzire elterjedt, és a fogadók megteltek vendégekkel … Amikor Liszt 18-án este a nagy kaszinóterembe belépett, ezerhangú ‘Éljen’ kiáltás üdvözölte. Játékát, vagy akár csak a hallgatókra tett hatását nem is kísérlem meg leírni. — Ó, Nem ! — két emberi kéz nem képes erre. Kell, hogy Lisztnek legyen még egy pár láthatatlan keze is, amelyek a láthatóval együtt játszanak.

A hangverseny műsorlapjának egy eredeti példányát a Soproni Múzeum őrzi. Az operafantáziák és átiratok között Randhartinger Benedek udvari énekes lépett fel Schubert-dalokkal, Liszt kíséretével.

Ezen a hangversenyen ott volt a közönség soraiban Petőfi Sándor (akkor még Petrovics Sándor), aki ebben az időben sorkatonaként szolgált Sopronban. Barátja, Ágai Adolf később így idézte fel az eseményt:

Szerencsétlenségére ugyanez este megint valami kötelessége akadt Sándornak, kinek lángoló szíve annak hallatára, hogy Liszt Sopronban játszani fog, csaknem hamuvá égett a vágytól. A barátok azonban segítettek a bajon. — Petőfit bebújtatták valami frakkfélébe, fejébe nyomtak egy magas tetejű kalapot, a kaszárnyából kiszöktették s szerencsésen bejutottak a színházba. — Sándort másnap természetesen kurta vasra verték.

Liszt 1846-os magyarországi látogatásakor újra adott hangversenyt a soproni Kaszinóban. Ez a koncert nyári időszakban, augusztus 3-án volt, mégis hatalmas érdeklődés kísérte. Műsora a szokásos operaparafrázisokból, Schubert-dalokból és magyar ábrándokból állt. A 400 ezüst forint bevételt ismét jótékony célokra ajánlotta fel. Ugyanaznap a megyegyűlés Lisztet Sopron vármegye táblabírájává avatta, s a város egy színezüstből készült karmesteri pálcával ajándékozta meg. Talán próféták voltak? Mert Liszt akkoriban még alig vezényelt, 1849-től viszont rengeteget 🙂

Liszt-emléktábla a soproni Kaszinó épületén

Liszt Ferenc legközelebb csaknem három évtized múlva, 1874-ben hangversenyezett Sopronban, akkor már az új Kaszinóban (ma a Magyar Művelődés Háza, Széchenyi tér 15.). Ottani koncertjeit külön elmesélem, ha az az épület kerül sorra itt a blogban.

1893-ban, Liszt halála után hét évvel az épület tőszomszédságában Sopron városa szobrot állított a zeneszerzőnek, emlékezvén itteni koncertjeire. Alkotója Tilgner Viktor pozsonyi születésű, Bécsben működött szobrászművész volt. A mellszobrot 1977-ben – régi helyéhez egészen közel – a Magyar Művelődés Háza előtt, annak Templom utcai oldalánál állították fel.

Itt pedig, az egykori Kaszinó épületénél két emlékjel is idézi Liszt alakját.  Az 1820. októberi koncert emlékét márványtáblán örökítették meg a mostani épület Liszt Ferenc utcai oldalán.  A zongorázó Liszt domborművű portréja Szakál Ernő alkotása.  Újabb emlékjel a járdába ágyazott kis tábla, mely azt jelzi, hogy az épület a soproni Liszt Ferenc sétaút harmadik állomása. Virtuális útvonalat kialakítva ugyanilyen módon elhelyezett bronztáblákkal jelölték meg azokat a legfontosabb épületeket, ahol élete során Liszt megfordult, illetve ahol ma emlékét ápolják. A további állomások: Fő tér 8., Templom utca 6., Széchenyi tér 15., Szent György utca 12. Ezek közül a közelmúltban már jártunk a Fő tér 8. alatti Storno-házban, és tervezem a többi emlékhely bemutatását is.

Befejezésül meghallgathatjuk azt a zongoraversenyt, amellyel a 9 éves Liszt debütált a zene világában soproni koncertjén:

Források:

Czellár Katalin: Sopron. Bp. Panoráma, 2001
Zádor Anna – Rados Jenő: A klasszicizmus építészete Magyarországon. Bp. MTA, 1943
Winkler Gábor: Sopron építészete a 19. században. Bp. Akadémiai Kiadó, 1988
Antalffy Gyula: Reformkori magyar városrajzok. Bp. Panoráma, 1982
Nádor Tamás: Liszt Ferenc életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1975
Walker, Alan: Liszt Ferenc 1. A virtuóz évek 1811-1847. Bp. Zeneműkiadó, 1986
Dömötör Zsuzsa – Kovács Mária – Mona Ilona: Liszt tanulmányok. Bp. Zeneműkiadó, 1980
Csatkai Endre: Liszt Ferenc és Sopron. = Liszt a miénk! Bp. Liszt Növendékek Emlékbizottsága, 1936
Hatvany Lajos: Így élt Petőfi. Bp. Magvető, 1980
Liszt Ferenc sétaút köti össze a soproni Liszt emlékhelyeket. = Sopron Online 2008. máj. 24.