Závada Pál: Egy piaci nap – Radnóti Színház, Budapest
A második világháború utáni időszak Magyarországon is az újjáépítés, az újrakezdés kényszerével indult. A politikusok tabula rasáról szónokoltak, csakhogy a múlt újra és újra betüremkedett szinte mindenhová, hogy erőt adjon a helyi közösségeknek vagy éppenséggel újra megmérgezze az emberi kapcsolatokat. Závada műve ez utóbbiról szól: egy koncentrációs táborból visszatérő zsidó család puszta megjelenésével miképpen hozza működésbe a falubeliek rossz lelkiismeretét, s aztán ez milyen szörnyűségekhez vezet – menthetetlenül.
A szerző regényéből saját maga írt színpadi művet, amit aztán a Mohácsi testvérek továbbírtak. Ez alapján két világ antagonisztikus ellentéte bontakozik ki, amelyből semmilyen értelemben nincs kilépési lehetőség, legfeljebb egy-egy időre eliminálni lehet az ellentétet. A konfliktus egyszerre ideológiai és egzisztenciális – ez utóbbi vetülete olyan zsigeri jellegű, amely kizárja a feloldozás lehetőségét. Khell Zsolt díszlete funkcionális és szemléletes, a folyamatosan színpadon lévő színészek hiteles karaktereket hoznak, a nem szűnő zörejek és zenék nagyszerű ritmust adnak a színpadi történéseknek. Mohácsi János mesteri rendezése a színpad egészét mozgásban tartja: a feszültség egy pillanatra sem csökken. A főbb szerepekben Martinovics Dorina, Radnay Csilla és Pál András az adott történelmi korszakon túlmutató erkölcsi típusokat jelenítenek meg – magyar színpadon ritkán látható hitelességgel. Történelmi lecke a ma emberének? A regény talán leírható így, de a színpadi előadás túlmutat a historikus moralizáláson.
Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja
