Első hallásra talán meglepőnek tűnik a párhuzam, ám aki ismeri a két együttest,
és végiggondolja a hasonlóságokat, annak el kell ismernie: a Canadian Brass
Ensemble a rézfúvós kamaraegyüttesek népes nemzetközi mezőnyének King’s Singerse.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Két trombita, egy harsona, egy kürt és egy tuba. Ezzel az öt hangszerrel a világ minden zenéjét el lehet játszani. Ők bizony el is játsszák, legyen az Monteverdi-madrigál vagy Bach-orgonamű, operanyitány vagy Brahms-keringő, Händel Vízi zenéjének részlete vagy a Beatlestől a Penny Lane, Mozart Török indulója vagy Rimszkij-Korszakov Dongója.
És mi a helyzet a hasonlóságokkal, amelyek alapot adnak arra, hogy az öt kanadai muzsikust a brit a cappella énekegyütteshez hasonlítsuk?
Kezdjük mindjárt az alapítással. A Király énekesei 1968-ban kezdték közös pályafutásukat, a Canadian Brass Ensemble 1970-ben. Igaz, hogy az énekesek hatan vannak, ők meg csak öten, de mindkét együttesre érvényes, hogy nincs szükségük kíséretre: önállóan is megállják a helyüket.
Mindkét esetben meghatározó tényező a lenyűgöző virtuozitás: a Canadian Brass fúvósai, ha kell, bársonyos legatókkal énekelnek hangszereiken, ám ha arra van szükség, pattogó staccatókkal, sistergő futamokkal vagy fürge figurációkkal kápráztatják el hallgatóikat. Összjátékuk óramű pontosságú, intonációjuk makulátlan. A határokat nem ismerő műfaji sokoldalúságot már érzékeltettük. És a King’s Singers híres humora, játékossága? Az a kanadai rézfúvósok háza táján is alapvető erény: koncertjeiken, filmfelvételeiken nem fogynak ki a mókából. Feldolgozások tömegét írták számukra az évtizedek során. Könnyedén játszanak, lazaságukkal azt sugallván, hogy a rézfúvós hangszerek megszólaltatása gyerekjáték.
A kvintett fennállásának közel fél évszázada alatt sokan megfordultak már a Canadian Brass kötelékében: a jelenlegi tagságot is beleszámítva eddig huszonöten – ezzel verik a Király Énekeseit, mert ott ugyanez a szám „csak” huszonnégy. Ám míg a King’s Singersben már jó pár éve egyetlen hajdani alapító tag sem énekel, addig a Canadian Brassnak még ma is van egy olyan tagja, aki annak idején, az 1970-es első összeállításnak is erőssége volt: a tubás, Charles Daellenbach.
Rajta kívül a két trombitás, Chris Coletti, illetve Caleb Hudson 2009, illetve 2013 óta tagja az együttesnek, a harsonás, Achilles Liarmakopoulos 2013-ban érkezett, a kürtös, Jeff Nelsen pedig rövid megszakításokkal 2001-től játszik együtt jelenlegi muzsikustársaival.
Aki hallotta őket, hajlamos kimondani: ez a világ legjobb rézfúvós kamaraegyüttese.
A Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermének sokszor magasztalt akusztikája alig várja, hogy egy estére teret kínálhasson a látványnak sem megvetendő, csillogó-villogó hangszerek érces, mégis bársonyos harmóniájának. A művészek öltözékét sem nehéz előre megsejteni: több mint valószínű, hogy Budapesten is a védjegyüknek számító fekete öltönyben és fehér sportcipőben lépnek majd pódiumra…
