Bodnár Gábor: „Nem ellehetetlenülésről, hanem sikertörténetről kell beszélni”

Bodnár Gábor - forrás: facebook

Az ELTE BTK Zenei Tanszék közösségi oldalán néhány napja közétett bejegyzés miatt hirtelen került a sajtó látóterébe a Bölcsészettudományi Kar Trefort-kerti kampuszának művészeti képzése. Bodnár Gábor tanszékvezető egyetemi tanár lapunknak adott interjújában kíván reagálni a tanszék munkájának ellehetetlenülését vizionáló újságcikkek megállapításaira.

– Mi indokolta a tanszék közösségi oldalára felkerült bejegyzést?

– Az ELTE Szenátusa 250 millió forintos megtakarítást irányozott elő a Természettudományi és a Bölcsészettudományi Karoknak, amely intézkedés, fájdalmas módon, elbocsátásokhoz is vezetett. A döntés következményei a Zenei Tanszéket is elérték, ennek megfelelően kellett megválnunk néhány kollégától, akik között olyan is van, akivel húsz éve dolgozunk együtt.

Ők jelenleg a felmondási idejüket töltik, hiányukat szeptembertől kell pótolnunk.

A művészetoktatás sajátossága egyfajta közvetlen oktató-hallgató kapcsolat, ami leginkább az egyéni órákon valósul meg. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a gyakorlatilag szakmai partnerként és kollégaként dolgozó fiatal hallgatókat meglehetősen személyesen érintette tanáraik elvesztése.

Az ennek hatására született figyelemfelkeltő poszt alapvető jó szándékával egyetértünk, a növendékeink támogatását nagyra értékeljük,

ugyanakkor a sajtóban szárnyra kapott és továbbgondolt közlések helyreigazításra szorulnak, mert a valótlan állítások az elbocsátásokkal felérő újabb veszteségeket tudnak okozni. Szeretném tehát hangsúlyozni, hogy bár nehézségeink adódtak, folytatjuk a több mint három évtizede megkezdett szakmai munkát, változatlan színvonalon.

– A tanerő elvesztése ennek ellenére komoly probléma. Milyen forrásokból lehetséges ennek pótlása, illetve mennyire van mozgástér az esetleges strukturális változtatásokhoz?

– Azt kell mondanom, hogy az elmúlt évtizedekben hozzá kellett szoknunk a folyamatos strukturális változásokhoz, hiszen már a tanszék 1984-es megalapítását is az iskolai ének-zene tanítás és a szaktanárok addigi helyzetének alapvető megváltozása tett elengedhetetlenné. Az évek során a képzési formák átalakulása, így a főiskolai képzés kivezetése, a bolognai rendszer beindítása, majd az osztatlan, kétszakos tanárképzés bevezetése is mind nagyfokú rugalmasságot kívánt tőlünk.

Ennek a tendenciának megfelelően el kell kezdenünk az egyeztetést gyakorló pedagógusokkal, akikre a következő szemesztertől óraadóként számítanánk.

Itt olyan szakemberekről beszélek, akik a továbbiakban is biztosítani tudják az adott órák oktatásának megfelelő színvonalát. A tanári szakok mellett működő művészetközvetítő képzésen pedig a tervek szerint kevesebb zongoratudást és kisebb énekes repertoárt várunk majd el, ami szintén megtakarításokat eredményez, viszont megfelel a szak irányelveinek.

– A jelentkezők számát tekintve mennyire népszerű a tanszék a hallgatók körében?

– Nincs okunk a hallgatói számokra panaszkodni, az osztatlan, kétszakos képzés bevezetésével például jelentősen megnőtt a jelentkezők száma. Nagy különbség a Zeneakadémiával és más egyetemek művészeti karaival szemben, ahol az ének-zene tanár mellé zenei szakmai szakpár vehető fel, hogy a mi hallgatóink közoktatási tárgyakból választhatnak, amire az ELTE-n minden lehetőségük meg is van.

A kiemelkedő művészeti oktatást megvalósító alap- és középfokú tanintézményeket Zeneoktatás blogunkban mutatjuk be. Olvasson tovább ide kattintva!

Hallgatóinkat arra készítjük fel Erdős Ákos karnagy, szakmódszertan-oktató vezetésével, hogy mind a tagozatos mind pedig a nem tagozatok iskolákban megállják a helyüket ének-zene tanárként. A bejövő első évfolyamokon évek óta harminc-negyven hallgatóval számolunk. Nos, el lehet képzelni, hogy ilyen hallgatói szám mellett, csökkenő tanári karral, valóban nehéz (de nem lehetetlen) a képzés sajátosságából adódó egyéni órákat megvalósítani.

– Korábban már említette a művészetközvetítő szakot, amit ha jól tudom, az országban elsőként hoztak létre.

– Az osztatlan képzés bevezetésekor merült fel egy olyan tudásanyag keretbe foglalása, amely, ha lehet így mondani, még jobban korrelál a bölcsészettudományokhoz.

Nyugodtan mondhatom, hogy a művészetközvetítői képzés – amit képzőművészeti illetve színművészeti oktatási intézményekkel együttműködve indítottunk el – sikertörténet.

Ennek a keretében a magas színvonalú szakmai tudás mellett olyan szervezői és menedzseri kvalitásokat próbálunk átadni, amellyel a hallgatóink itthon és külföldön is megállják a helyüket bármely kulturális intézménynél vagy koncertszervezőnél. A Czakó Dóra kolléganőnk által összefogott területtel kapcsolatban egyébként távlati terveink is vannak, hiszen kezünkben a miniszteri jóváhagyás egy mesterképzés létesítésére, amelynek oktatásához nemzetközi szinten elismert vendégelőadókat is tervezünk majd meghívni.