Az ELTE Művészeti Együttes a következő koncertjét a Zeneakadémia Nagytermében adja március 25-én. Egy ünnepi hangverseny részesei lehetünk, hiszen Kovács László Liszt-díjas karmester éppen 10 éve vezeti a nem hivatásos egyetemi ének- és zenekart.
– Milyen műsorral készülnek a jubileumi alkalomra?
– A program rendkívül színes, a koncert első felében Csajkovszkij D-dúr hegedűversenye hangzik el a fiatal, de már nemzetközi hírű brit Louisa Staples szólójával, aki a tavalyi Flesch Károly Nemzetközi Hegedűversenyen második helyezést ért el. Előadjuk Rossini Stabat Materét is, amely nem csak azért különleges, mert kitűnően élvezhető azoknak, akik először hallják, hanem arra is képes, hogy megmutassa, milyen kvalitásokkal rendelkezik az ELTE Művészeti Együttes ének-zenekara.
– Hogyan készül föl egy nem hivatásos formáció egy ilyen nagyszabású műsorra?
– Alapvető különbség profi és nem hivatásos együttesek között a felkészülési idő hossza. A működésünkből fakadóan az ELTE ének-zenekarnak esetében szinte lehetetlen, hogy néhány nap alatt tökéletesen megtanuljunk egy adott műsort. Itt a koncert előkészítése hónapokba telik, amelynek nagy előnye, hogy a zenei anyag olyan mélyen beépül és rögzül, hogy évekkel később bátran újra és újra elő lehet venni egy darabot. Nagyon lényeges, hogy amikor a színpadon állunk, már ne adjunk okot az összehasonlításra, a végeredménynek nem szabad különböznie.
A közönség felé éppen úgy kell hatnia a produkciónak, mintha azt egy hivatásos együttestől hallanák.
– Mire a legbüszkébb az együttessel kapcsolatban?
– Egy váltás mindig nehéz. Ha új ember érkezik egy közösségbe, azt általában nehezen tudja mindenki ugyanúgy lereagálni. A legbüszkébb arra vagyok, hogy a kiválóan működő csapatot, amit Baross Gábor egykor rám hagyott, teljes egészében sikerült egyben tartanom. Folytattuk azt az emberileg és szakmailag minőségi munkát, amit addig mindenki megszokott.
– Professzionális zenekarokhoz szokott karmesterként mi az, ami inspirálja?
– Ugyanolyan igényekkel lépek föl az zenekar minden tagjával szemben, mintha profik lennének. Tisztában vagyok vele, hogy nem feltétlenül kapok vissza az első pillanatban mindent úgy, ahogy elterveztem, de számomra kihívás, hogy idővel el tudjak jutni arra a színvonalra, amire valójában képes ez az együttes.
– Korábbi műsoraikon szerepeltek már operarészletek, filmzene, a Carmina Burana, különböző rekviemek, hogy csak néhányat említsek. Az elmúlt 10 év eseményei közül mit tart a legemlékezetesebbeknek?
– Az eltel egy évtized alatt megannyi olyan produkció részese voltam az ELTE Együttessel, amely nem feltétlenül jellemző az úgynevezett nem hivatásos társulatokra, s ráadásul sok esetben olyan helyszíneken léptünk fel, amelyek a profik számára is különlegesek. Ilyen volt például bécsi Musikverein nagyterme, de különleges élmény volt Kínában eltölteni közel két hetet, Pekingben és Sanghajban koncerteket adni több ezer fős közönség előtt. Ezen kívül nagy dolognak tartom, hogy az együttes megrendelésére kortárs magyar szerzők alkottak új műveket.
Bábáskodtunk többek között Kovács Zoltán, Oláh Kálmán, Orbán György, Tóth Péter és Zombola Péter egy-egy darabjának megszületése körül, majd az előadásukkal, lemezfelvételekkel hozzájárultunk ahhoz, hogy gazdagodjon a hazai zenekultúra.
– Ha jól tudom, számos vendégművész is csatlakozik majd az ünnepi koncerthez.
– Rossini Stabat Materének énekes szólistái Horti Lilla, Schöck Atala, Boncsér Gergely és Hámori Szabolcs lesznek. Négy kiváló ifjú művész, akikkel előre tudható, hogy óriási élmény lesz együtt muzsikálni. Ajánlom mindenkinek ezt a produkciót, garantáltan azt a fiatalos lendületet fogja átadni a közönségnek, ami csak egy ilyen egyetemi együttesre jellemző, ötvözve azzal a zenei elmélyültséggel, amit a már említett hosszabb és kifinomultabb felkészülési idő eredményez.
