„Az érzés ugyanaz marad” – Jordi Savall a Budapesti Tavaszi Fesztiválon

Jordi Savall - fotó: WFMT.com

Jelen lenni itt és most. Kapcsolódni önmagunkhoz és egymáshoz. Felfedezni a múltat, és megérteni rajta keresztül a jelent, amelyben élünk. Megőrizni a hagyományainkat, megismerni más kultúrákat, és párbeszédet kezdeményezni egymással. Létfontosságú célok ezek, melyekért a hétköznapokban mindannyian más-más eszközökkel dolgozunk. Ilyen eszköz a zene is, mely univerzális nyelvként a legközvetlenebb módon teremt kapcsolatot különböző életkorú, kultúrájú és világnézetű emberek között. Ennek az univerzális nyelvnek, a zene közösségteremtő erejének a nagykövete Jordi Savall, aki emlékezetesnek ígérkező műsorral készül a Budapesti Tavaszi Fesztiválra.

Jordi Savall számára a zene az emberiség élő emlékezete, mely mindennél elevenebben teszi átélhetővé és megérthetővé a múlt történéseit. Ha nem zenéről volna szó, szinte elképzelhetetlen lenne, hogy egy estén, egyetlen összefüggő programban annyi különböző kultúra és kor emléke kapjon helyet, mint amennyi Jordi Savall és együttese, az Hespèrion XXI koncertjén megjelenik. Keresztény, szefárd, ottomán, arab és andalúz zenék, több mint egytucatnyi különböző nép dallamai szólalnak meg a Földközi-tenger régiói közé hidat építő programban, mely a Kelet–Nyugat – A lelkek párbeszéde címet kapta. Az Hespèrion XXI különböző kultúrákból érkező tagjait zenei érzékenységük és művészi elhivatottságuk kapcsolja össze: a historikus zenére mindannyian olyan ősi érzések és gondolatok hordozójaként tekintenek, amely ma is képes megszólítani és meghatni a közönséget.

A cikk eredetileg a BTF magazinban jelent meg.

Jordi Savall a régizene fáradhatatlan kutatójaként világszerte milliókkal ismertetett meg sokáig elfeledett vagy elveszettnek hitt zenéket. Elképesztő kutatómunkája azonban mit sem érne akkor, ha az általa új életre keltett zenékhez nem kapcsolódnának emberi érzések és történetek. Ahogy Savall fogalmaz,

„bár sok minden változott velünk és körülöttünk az elmúlt évszázadok alatt, a legalapvetőbb dolgok, amilyenek az érzelmek is, nem változtak. Talán megváltozott az, ahogyan kifejezzük a szeretetünket, a szerelmünket, maga az érzés azonban ugyanaz maradt.”

És épp ezek az érzések azok, amelyekre építhetünk akkor, ha a kultúrák közti párbeszédet nemcsak intellektuális erőfeszítésként, hanem valódi élményként szeretnénk átélni. Jordi Savall előadásai ezt az élményt adják át nekünk, miközben rámutatnak arra is, hogy azok a civilizációk, melyeket egymással összeegyeztethetetlennek vagy akár ellenségesnek hittünk, valójában sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint hinnénk.

Ahogy az Hespèrion XXI előadásai kapcsán a libanoni író, Amin Maalouf is kiemelte, a zenét hallgatva úgy érezhetjük, „a sokszínűség nem kell hogy ellenségeskedést szüljön, a kultúrák nem bezárt kagylókban élnek egymás mellett. A világunk nincs kudarcra és végtelen szétszakítottságra ítélve, még megmenthető…” Valami ilyesminek lehetünk tanúi április 5-én, a Zeneakadémián.

A Tavaszi Fesztivál háttéranyagai ide kattintva érhetők el.