A verseny, illetve a versengés nem ismeretlen műfaj a zeneművészetben, de a párbaj szóról művészi értelemben talán leginkább Anyegin és Lenszkij halálos kimenetelű összecsapása juthat eszünkbe. Hogy a hangszerek királynőjén hogyan lehet párbajozni? A válaszért mindenképp érdemes meghallgatni, sőt megnézni az Orgonapárbajt április 3-án, a Müpában.
Fassang László orgonaművész, a Müpa orgonakoncertjeinek szerkesztője álmodta meg jó néhány évvel ezelőtt ezt a szerencsére nem halálos kimenetelű, de felettébb izgalmas és szórakoztató formáját a hangszeres párbajnak, amelynek nagyjából évente lehet szem- és fültanúja a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közönsége.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
A műfaj azonban nem új keletű, hiszen a művészek közti nemes versengés hagyománya a régmúltban gyökerezik: a középkori dalnokversenyeken túl Domenico Scarlatti és Händel például Rómában, Ottoboni bíboros palotájában mérte össze csembaló- és orgonatudását: az előbbi döntetlenre sikerült, az utóbbi hangszeren azonban a német mester bizonyult kiválóbbnak. A zenetörténet legtöbbet emlegetett párbaja pedig végül elmaradt, mivel 1717-ben a francia virtuóz Louis Marchand-nak inába szállt a bátorsága, amikor meghallotta Bachot gyakorolni, ezért inkább kereket oldott. Később Mozart és Clementi, valamint Liszt és Thalberg is összemérte zeneszerzői és hangszeres tudását.
Az Orgonapárbaj során tulajdonképpen ugyanez a feladat, hiszen a részt vevő orgonistáknak improvizációs képességüket kell megmutatniuk, de ahogyan korábban Fassang László nyilatkozta:
„Természetesen nem a versengés az elsődleges cél, hanem a játék, egymás inspirálása, a közönség megnyerése. […] Nem egymás ellen játszanak, hanem egymással, egymásnak és a közönségnek.”
A show – mert nyugodtan nevezhetjük így az Orgonapárbajt – oldott hangulatát pedig a műsorvezetők, Tóth Árpád Lantos Rezső-díjas karnagy, valamint a sorozatszerkesztő Fassang László is nagymértékben segítik.
Április 3-án két olyan orgonistát hallhat a publikum, akik korábban már párbajoztak a Müpában, csak épp nem egymással: Sietze de Vries Hollandiából érkezik, és hazája egyik legsokoldalúbb muzsikusa. A néhány éve Karosi Bálinttal párbajozó de Vries az észak-hollandiai Groningen városában a Márton-templom orgonistája, emellett a város Orgonaoktatási Központjának művészeti vezetője, és ebben a minőségében nagy hangsúlyt helyez a tanításra, a fiatalok zenei nevelésére. Rengeteget koncertezik a világ különböző pontjain, mesterkurzusokat tart, cikkeket publikál orgonákról, tanulmányai során pedig számos nemzeti és nemzetközi versenyen aratott fényes győzelmet.
Dirk Elsemann pedig, aki annak idején Ronny Krippnerrel mérte össze tudását, a Berlini Művészeti Egyetem, valamint a hannoveri művészeti főiskola improvizációtanára, akit néhány évvel ezelőtt Fassang László is hallott tanítani: szerinte „lélegzetelállító volt az a természetes fölényesség, ahogyan a legnehezebb feladatokat is demonstrálta a növendékek számára” – és közben még Fassang akkor egyéves kislányát is szórakoztatni tudta. Ilyen képességekre pedig szükség is van egy párbaj során, hiszen azon túl, hogy fontos a zenei kidolgozás minősége, hol egy stopperóra, hol egy folytatandó bejátszott zenei idézet vagy éppen a közönség által megadott téma fokozza majd az izgalmakat.