Zongorista szülőkkel mi sem volt természetesebb, mint hogy ő is a zongorát választja. Rövid ideig eljátszott az ütőhangszerek gondolatával, de végül másképp döntött: sokoldalúbb eszköznek tartja a zongorát, amelyről Bartók óta ismeretes, hogy ütni is hagyja magát. Az ígéretes pálya kezdetén álló Kocsis Krisztián egy komoly tradíciókkal bíró, ám annál ritkábban gyakorolt hangszeres műfajban mutatkozik meg a számos díjjal rendelkező Mocsári Károly oldalán: édesapja, Kocsis Zoltán átdolgozásait fogják két zongorán eljátszani.
A cikk eredetileg a BTF Magazinban jelent meg.
Ha arra vagyunk kíváncsiak, kiket hallgat különösen szívesen a zongoristák közül, a 21 esztendős Kocsis Krisztián csupa régen élt művészt említ, többek között a legendás Dinu Lipattit, Josef Hofmannt és Rachmaninovot, akikre édesapja hívta fel figyelmét.
Mennyivel szabadabban, muzikálisabban játszottak! Manapság kevés a kreatív egyéniség.
A 2016-ban elhunyt zongorista és karmester édesapát, Kocsis Zoltánt senkinek sem kell bemutatni, adja hát magát az izgalmas kérdés: mit tanult tőle? Esetében tragikusan korán félbeszakadt az élő hatás, hiszen Kocsis halálakor épp csak túlesett a kamaszkorán.
Apja igazán tudatosan egy közös fellépésük után, 2013-tól kezdte tanítani, de fia addigra már sok mindent magába szívott édesapja komplex zenei személyiségéből, amelyet sok esetben csak utóbb tudott megérteni.
Az általa átadott tudás a legszélesebb skálán mozog, és a trillák előadásától a zenei nagyformák megalkotásán át az egyéb művészetekhez való kapcsolódásig tart, de az intelmek közé tartozott a maximális alázat a szerző és a kotta iránt is. „Tőle tanultam szinte mindent, ami egy zongorista pályájához szükséges. Azt is, hogy mindennap kell dolgozni – a rossz gyakorlás is hasznossá válhat egyszer”– teszi hozzá.
A fiatal zenészek ma szinte kötelező megmérettetése a verseny. Kocsis Krisztián idén kettőre is készül – koncertfellépésnek tekinti őket, s ez segít legyőzni a versennyel járó túlzott stresszt. A kötött határidők pedig inspirálóan hatnak az új művek megtanulására.
Bachot, Mozartot és Brahmsot megelőzve Liszt Ferenc művei állnak Kocsis Krisztián saját repertoárjáról vezetett listája élén.
Az újító szellemiségű 19. századi zeneszerző mostanság tapasztalható népszerűtlenségét annak a rajta ragadt bélyegnek tudja be, miszerint „nem eléggé komoly” művek is kikerültek a keze alól. Kocsis számára azonban Liszt remekművei elegendő indokot szolgáltatnak arra, hogy műsoron tartsa őket. „Noha a komponálást helyettesítő pótcselekvésnek minősítette átiratait, ezek a darabok sokkal többek annál.”
A zongorista a klasszikus zene mellett jazzt hallgat – mint mondja, rövid rockkorszakán már túlesett –, elsősorban az improvizatív zene 50-es évekig terjedő hőskorát szereti. Otthon maga is próbálkozik a műfajjal, bár ez korántsem jelenti azt, hogy a hangversenytermet jazzklubokra cserélné le. Nézőpont kérdése persze, a hely szelleme mit befolyásol: Lisztet például kora „jazz-zenészének” tartja, aki a darabjait sosem játszotta kétszer ugyanúgy. Kocsisnak, noha pályája elején áll, határozott tervei vannak: „élete második felében” főképp komponálni szeretne majd, ami nem előzmények nélküli; egy húszperces darabját már be is mutatták.
A fiatal pianista a régi családi baráttal, a nemzetközi sikereket maga mögött tudó Mocsári Károllyal Kocsis Zoltán két zongorára írott átdolgozásait játssza a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Két különböző generáció ül tehát a két hangszerhez, és Kocsis Krisztián számára ez az együttműködés olyan élményt jelent, ahol idősebb kollégájával kölcsönösen tudnak egymásnak újat mondani. Talán a „nagy átíró”, Liszt hatása érvényesül bennük, hiszen Kocsis is igyekezett megvalósítani azt, amit nagy elődje: az eredeti darabokkal egyenértékű, a szó legszorosabb értelmében pianisztikus műveket alkotni. A két komponista egymás mellé állított Wagner-átiratait Kocsis 1981-ben kiadott lemezének köszönhetően ismerhette meg a nagyvilág.
A mostani alkalom kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy további „zongorista szerzők”, Bartók, Debussy, Csajkovszkij és Ravel, valamint Berlioz zenekari partitúráit is ebből
az újszerű perspektívából fedezzük fel.
A Budapesti Tavaszi Fesztivál teljes programja itt böngészhető.
A BTF programjaival foglalkozó tematikus blogunkat itt olvashatják.
