Az orosz kultúra ezüst koraként emlegetett századfordulós időszak autentikus szemtanúi is feltűnnek a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Jóllehet, éppen ezért kerül sor két kamaraestre is, amelyek április 13-án és 19-én a francia-baszk Ravel szemüvegét veszik magukra.
A cikk angol nyelven a Budapest’s Finest kiadványában olvasható.
Ravelben megvolt a temperamentum; nem csoda, hiszen szülőhelyén, a Pireneusok francia oldalán lévő kis tengerparti faluban másképp működnek az emberek, mint Párizsban. Zenei nyelvében a karakteres, spanyol Fiestára emlékeztető alapokat később a tőle elválaszthatatlan könnyed kis franciaság egészítette ki. Magával hozta a cigányzenét, szerette a jazzt, Párizsban pedig látta, mire képesek az oroszok. Stravinsky, Prokofjev, Rachmaninov és Gyjagilev.
Műveiből nem is olyan régen a Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös zenei maratonján kaphatott a Budapestre látogató közönség körképet, olykor pedig hosszú időre elegendő dózist. Volt itt szimfonikus mű, balett és kamarazene. Agyon játszott és kevésbé ismert művek, olyanok is, amelyekből nem árt néha repetázni. Az ismétlésre, pontosabban egy új olvasatra elsőként Oláh Vilmos és Balog József vállalkozik a Pesti Vigadó dísztermében. Két olyan művész, akik bár nem a világ két végén élnek és dolgoznak, naptáruk sűrűsége miatt ritkán láthatóak egy színpadon.
A cigányzene és a jazz által inspirált kompozíciók, köztük a 2. szonáta hegedűre és zongorára egy Prokofjev-darabbal egészülnek ki.
Ravel a másodikat, magának a román-francia Enescunak ajánlotta, aki zeneszerzői munkája mellett korának egyik legkiválóbb hegedűse volt.
Az esten a többszörös, regionális EMMY-díjas Oláh Vilmost, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertmesterét halljuk, aki a zenekari munka mellett díjnyertes filmet készített, az utóbbi években pedig nemzetközi mesterkurzusok első számú vendége az Egyesült Államoktól a Távol-Keletig.
Játéka során Balog József lesz partnere, aki pedig rendre felfedezésszámba menő lemezfelvételeivel hívja fel a szakma figyelmét itthon és a nagyvilágban.
Koncertjüket hat nappal később a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében mintegy kiegészíti Vigh Andreának, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorának és a Kodály Vonósnégyesnek a közös fellépése.
Bágyadt extázis, jegyzi meg Ravel az 1905-ös Bevezetés és Allegróról, amely bátran nevezhető az életmű egyik legkülönlegesebb darabjának, már ha csak a hangszerelést tekintjük is.
A kevéssé ismert darabban Kovács Imre fuvolaművész és szintén rádiózenekari művész, Varga Gábor csatlakozik a formációhoz. A koncertet az ugyancsak századfordulós F-dúr kvartett zárja, amely méltó ellenpontja az indító Schnittke–vonósnégyesnek. A szerző, aki idén ünnepelné 85. születésnapját a Sosztakovics után az orosz zene egyik legmeghatározóbb alakja. Darabja bevezetés és summázat egyben Orlando di Lassótol, Beethovenen át egészen Sosztakovicsig.
A Budapesti Tavaszi Fesztivál teljes programja itt böngészhető.
A BTF programjaival foglalkozó tematikus blogunkat itt olvashatják.
