Április 14-én világpremierrel nyílik az Eiffel Műhelyház: két Mozart-operatöredék, A kairói lúd avagy A rászedett vőlegény ily módon még sosem került közönség elé. A komédiák stílusukban a Figaro házassága és a Così fan tutte előfutárának is tekinthetők, de még a Don Giovanni világára is ráismerhetünk bennük.
„Egy a lényeg, hogy a történet igazán komikus legyen” – győzködte Leopold Mozart az Idomeneo librettistáját, Giovanni Battista Varescót 1783-ban, a darab sikertelensége után. Ez lett A kairói lúd, amelynek igen egyszerű cselekménye – az apa lányát egy ellenszenves férfinak ígéri, és egy toronyba zárja, ahonnan a lány igazi szerelme kiszabadítja – egy igen bizarr fordulatot is tartalmaz. Az ifjú ugyanis egy méretes műlúd segítségével akarja a lányt megmenteni. Sok, leginkább a librettista színházi járatlansága miatt adódó probléma és még több vázlat után azonban egy 1784. február 10-ei, Wolfgang Amadeus Mozart-írta levélből kiderül, a lúd ment a levesbe, jöhettek az akkor épp több pénzt hozó munkák. Ezt követte egy korábbi Cimarosa-darab adaptációja, A rászedett vőlegény, amelynek alcíme: Három nő versengése egy szeretőért. De ez sem készült el; ám a felvázolt tételek komoly szakmai tanulságot jelentettek akár a harmóniahasználat, akár az együttesek kezelésének szempontjából, tehát sem Mozart, sem az utókor szempontjából nem számít elfecséreltnek a komponálással töltött idő.
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatója huszonöt éve dédelgeti az ötletet, hogy magyar operaszínpadra kerüljön az ínyencség, és nem véletlen szóhasználatunk, hiszen a pasticcio jelentése pástétom. De vajon miért kellett negyedszázadot várni erre? „Illő sem lett volna, hogy egy ennyire rég a sorára váró, de mégiscsak személyesen leginkább nekem fontos produkcióval az első években előjöjjek. Volt elég cserére szoruló cím vagy előadás a repertoárban.
Az Eiffel Műhelyházban megnyitandó Bánffy-terem Budapest harmadik, színpadi opera- és élőzenés balettelőadásokra épített háza,
a második, a mai Erkel Színház után 108 esztendővel. Ennek a teremnek a világa, műsora – hűen a névadó Bánffy grófhoz, Bartók színpadi műveinek felfedezőjéhez – nem kis részben szól majd a kísérletezésről, és a mi Mozart-pasticciónk, Németh Pál karmesterrel közös darabunk épp ide illik.”
A karmester hosszan, jó évtizedig ellenállt a közös munkának, ami a szövegkönyvek egységesítését és a hiányzó zenei anyag kiegészítését jelenti, Németh Pál szavait idézve „Mozart nyomán, alapján és segítségével”. A töredékek egyesítéséből pedig, mondja a karmester, reményeik szerint egy hangulatos, vidám művet ismerhetnek meg az érdeklődők, hiszen – és most adjuk vissza a szót ismét neki – „az aranyműves asztaláról lehulló forgács is arany”,
azaz ami megszólal az Eiffelben, az ízig-vérig Mozart.
Bár a töredékeket a zeneszerző életében nem mutatták be, később több sikeres pasticcio készült belőlük. Mégis, világpremiernek számít az áprilisi előadás. „Világbemutató abban az értelemben – magyarázza a főigazgató –, hogy még soha senki sem próbálta összeilleszteni azt a két Mozart-töredéket, amely ugyanazon időben keletkezett, és nagyon hasonló, egymásba csúsztatható cselekmények mentén halad. Érdekesség lesz, nemes kísérlet, reményeink szerint Toronykőy Attila alkotótársi rendezésében méltó is a »harmadik operaház« megnyitásához.”
A rendező számára megtisztelő a feladat, és elsősorban a helyszín jelenti a legnagyobb kihívást, ugyanis csak februárban szembesülhetnek a konkrét térrel, nézőtéri rálátással, a szűz technikával, valamint egy új akusztikával.
„Ez a Mozart-opera egy olyan helyen születik meg, amely a Magyar Állami Operaház kortárs játszóhelye lesz a jövőben, ezért nagy felelősségnek érzem ezt az alapkőletételt. Egy olyan operát szeretnénk létrehozni, mely klasszikus értékekkel bír, de a mai kor szellemisége, vizualitása is megjelenik benne.”
Az Opera repertoárján jelenleg is több Mozart-mű szerepel: „Két, klasszikusnak mondható Szinetár-rendezés fut, a négyéves Varázsfuvola-produkció és egy sokéves Così fan tutte-felújítás, Giancarlo de Bosio Don Giovannija és Galgóczi Judit Figarója is hagyományos előadás, ahogy Káel Csaba lassan két évtizedes Szöktetése is. Itt az idő – mondja Ókovács –, hogy friss interpretációk sorát nyissuk, úgyhogy bármennyire is képzavaros, A kairói lúd lesz az első fecske.”
