A Budapesti Wagner-napok több mint tíz éve köthető a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarához. Az együttes koncertmesterét, Oláh Vilmost különleges megtiszteltetés érte néhány hónappal ezelőtt, hiszen a rangos fesztivál alapítója és művészeti vezetője, Fischer Ádám személyesen neki ajánlotta fel a Prima Primissima díjjal járó pénzjutalmát, hogy a hegedűművész az idei előadásokon már egy Stradivari hangszeren játszhasson. A gesztus jelentőségéről és a hangszer kiválasztásáról a Liszt-díjas művésszel beszélgettünk.
– Szóba került már korábban is egy Stradivari ötlete, vagy meglepetésként érte a bejelentés?
– Alapvetően sosem fordult meg a fejemben egy ilyen lehetőség, de természetesen Fischer Ádám miután megtudta, hogy neki ítélték a Prima Primissima díjat, jelezte felém a szándékát. Ez egy nagyon komoly gesztus a részéről, ami bennem rengeteg kérdést indított el.
– Mi volt az első gondolata?
– Mindenben szabad kezet kaptam, s eleinte én sem tudtam, hogyan lehet majd szert tenni egy ilyen csodálatos hangszerre. Jelentős lelki folyamatokon mentem keresztül, s el kell mondanom, hogy a támogatók mellett nagyon sok szkepticizmussal találkoztam, olyan hangokkal, akik úgy vélték, hogy ez az egész csak egy álom, és nem fog sikerülni.
– Hogyan tette meg az első lépést?
– A kétely, ami körülvett valójában erőt adott. Megértettem Fischer Ádám szándékának lényegét, aki más művészek előtt nyit meg különböző utakat, és itt nem első sorban a pénzről beszélek, hanem a lehetőségről. Ezt az inspiratív hozzáállást érzem egyébként Kovács János és Vásáry Tamás esetében is. Nekem fontos, hogy a világban a koncertjeim és mesterkurzusaim során ugyanígy viszonyuljak a fiatalokhoz. Hittem benne, hogy sikerülhet megszerezni egy Stradivarit, és meg is mozgattam minden kapcsolatomat.
Oláh Vilmos munkájának elismeréseként a Guarneri Society Switzerland ajánlott fel egy több mint 300 éves Antonio Stradivari által készített mesterhegedűt.
– Milyen szempontok szerint választott?
– A hangszerközvetítő cégek nagyfokú bizalommal fordultak felém, a kiválasztás során körülbelül 25 ritka olasz hegedűt próbálhattam ki, amely között volt Guarneri, Guadagnini, de Amati-hegedű is, illetve nyolc Stradivari. Az egyik szólisztikusabb, a másik édeskésebb hanggal rendelkezett. Én egy bizonyos hangszépséget és hangszínt kerestem.
– A Wagner-operák esetében, hogyan tud érvényesülni egy ilyen különleges hangszer?
– A Bécsi Filharmonikusoknál a prím szólamban több Stradivari-hegedű is van, Fischer Ádám pedig nemrég dolgozott velük, és neki is az a tapasztalata, hogy teljesen másként szólnak ezek a hangszerek. A Stradivarinak A Rajna kincsében jut majd a legnagyobb szerep, hiszen az alapelképzelés az volt, hogy az isteni erőt és a fiatalságot szimbolizáló Freia alakjához köthető hegedűszóló szólaljon meg egy ilyen különleges hangszeren. Ennek megfelelően kerestem a hangideált.
– A kiválasztott hangszer, amelynek pontos adatait ilyenkor a szokás szerint homály fedi, csak közvetlenül a Wagner-napok előtt érkezik meg Budapestre. Mennyi időre van szüksége, amikor egy új hegedűt vesz a kezébe?
– Egy új hegedű megismerése sokkal több idő, mint más hangszerek esetében, de szerencsés vagyok, mert több szakember meg is jegyezte, hogy szinte észrevétlenül tudok váltani a hegedűk között, beépítve annak sajátosságait az én elképzeléseimbe. Ebben van tapasztalatom, hiszen korában is volt olyan koncertem, ahol például 12 különböző kortárs magyar hegedűn játszottam.
