Szergej Rachmaninov európai koncertkörútja során, Prága és Bécs után, Párizs előtt, 1928 novemberében lépett fel Budapesten. Hogyan írt erről a korabeli sajtó?
Már szeptemberben megírták a lapok, hogy november 19-én Budapesten lép fel Rachmaninov, de már 16-án Budapestre érkezik, mert a Filharmonikusokkal is játszik. Arról sajnos nem szól a fáma, miért csúszott néhány napot a hangverseny, illetve miért csak egy szólókoncertet adott.
Azt Az Est olvasói november 24-én megtudhatták, hogy a zongoraművész saját hangszerrel érkezik. A bulvárra fogékony napilap azt is közölte, hogy Rachmaninov három zongorát hozatott Amerikából Európába – ebből egy Budapesten várta, egy már a következő helyszínen, Párizsban volt, a harmadik pedig az azt követő fellépés helyszínén, Brüsszelben –, útitársai között pedig két titkár és egy inas is van. Rachmaninov végül mindössze hét órát töltött Budapesten: a Pesti Naplóból tudjuk, hogy november 29-én 4 órakor érkezett a bécsi gyorssal, fél 8-kor kezdődött a koncertje, 11-kor pedig felszállt a párizsi vonatra (természetesen hálókocsiba).
Az újságíró így látta őt: „A cári Oroszország egykori ünnepelt zenei nagysága, aki emigrálás óta fejedelmi vagyont szerzett Amerikában, nagyon fáradtnak és megtörtnek látszik. (…) Rachmaninov minden gazdagsága ellenére egyszerűen, majdnem szegényesen öltözködik. Kopott és gyűrött szürke ruha van rajta. Olyan, mint egy tudós, aki most állt fel íróasztala mellől.”
Emigrálásáról nem szívesen beszélt: „Gyűlölettel említi a bolsevista rendszert, amely hiába hívja őt vissza, hiába akarja megbocsátani minden ellenforradalmiságát.” Azt is hozzátette, Oroszország nem hazája, és hogy a cári birodalom összeomlásával benne is minden összeomlott.
Sajnálta, hogy Dohnányi épp nem volt Pesten, vele szívesen találkozott volna, felidézte egy 18 évvel korábbi budapesti emlékét, és irigyen nyilatkozott G. B. Shaw-ról, akivel jó barátságot ápolt: „– Könnyű neki – mondja Rachmaninov. – Ő leülhet egy helyen hónapokra. Nézhet és figyelhet. Neki lehetnek véleményei a dolgokról, nekem alig van időm rá.”
