Fesztivál Akadémia vízen és szárazföldön

Fesztivál Akadémia 2019 - fotó: Felvégi Andrea

Villámgyorsan pörgött le a Fesztivál Akadémia július 26-i és 27-i napja, ami a változatos programok mellett azt hiszem, valamelyest a kitartó fesztiválozók fokozódó fáradtságának is köszönhető. S miközben egyre lassuló és telítődő szellemünket felkarolva suhannak a programok, újra és újra felmerül bennünk a kérdés: vajon honnan merítik a művészek az erőt a csaknem tíznapos, tökéletes helytálláshoz?

Molnár Piroskával a csütörtöki Körmenet után ismét találkozhattunk pénteken, a Kupolateremben. Néhány pillanatra mégis felmerült bennem a kétely, valóban ugyanarról az emberről van-e szó? A BME könyvtárában oly magasztosnak és megközelíthetetlennek tűnő művésznő az olvasószobában egy végtelen jóságú nagymama képét viselte, aki maga köré vette unokáit, hogy a káoszról, a harmóniáról és a zenéről olvasson fel nekik humoros és tanulságos szemelvényeket.

Ezzel szemben Zoltán Áron szombaton egyetlen nagyszabású szöveget adott elő: Weöres Sándor 1943-as, különleges hangulatú, mély üzenetű és szövevényes „elbeszélő költeményét prózában”, a Bolond Istókot.

Hasonló dinamikával zajlottak a zenész fellépők által tartott előadások is. A fesztivál talán legfiatalabb művésze, a 25 éves, rendkívül sokoldalú, s éppen ezért változatos zenei feladatokra felkért Dmitrij Szmirnov a hozzá illő fesztelen stílusban tartott előadást pénteken Paganini capriccióiról. Kelemen Barnabás pedig – az éjszakai fürdőkoncertet követő délelőtt – Bartók Hegedűversenyéről beszélt kottapéldák, archív felvételek és korabeli dokumentumok felhasználásával, s nem utolsó sorban Kokas Katalin segítő figyelmétől kísérve, hogy mondandóját el ne felejtse időnként angolul is megismételni.

Dmitrij Szmirnov előadása – fotó: Felvégi Andrea / Fesztivál Akadémia

Az előadásra csaknem megtelt a Solti-terem, pedig sokan igen gazdag és éjszakába nyúló program részesei voltak előző este. Pénteken tartották a fesztivál szervezésében megvalósuló III. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny díjátadóját és gálakoncertjét, a Shlomo Mintz által vezetett zsűri jelenlétében. A díjazottak között magyar fiatalokat is találhatunk: Kelemen Gáspár második, Kovács Sára pedig harmadik helyen végzett.

Ide kapcsolódik:
Ők a III. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny díjazottjai

A koncerten Kelemen Barnabás, Christian-Pierre La Marca és José Gallardo Beethoven Szellem trióját adták elő, majd az első helyezettek léptek fel a versenyanyag részét képező Bach- és Mozart-hegedűversenyekkel.

Fesztivál Akadémia 2019 – fotó: Felvégi Andrea

A verseny lezárását az idei Fesztivál Akadémia egyik legformabontóbb programja követte: késő esti koncert és fürdőzés a Széchenyi Fürdőben. A zárás után kiürült épület egyik szabadtéri medencéjét csaknem 300 izgatott vendég szállta meg, a legtöbben a vízből, néhányan pedig a partról figyelték a produkciókat. Bach III. Brandenburgi versenyét játszották a fesztivál állandó művészei Kelemen Barnabás vezetésével, majd Horti Lilla énekelt operettrészleteket Ifj. Sárközi Lajos és zenekara kíséretével.

A két formáció közötti technikai átállást egy orosz cirkuszművésznő látványos artistaprodukciójával hidalták át a szervezők, akik a fürdőzés alatt végig itallal és szendvicsekkel kínálták a résztvevőket. A legjobb értelemben volt szokatlan a szituáció, hogy termálvízben ázva hallgatunk világhírű művészeket, tapsolás közben pedig örömmel tűrjük a vizes kezeinkről arcunkba fröccsenő párát.

Azt hiszem, minden jelenlévő nevében mondhatom, hogy kivételes és kihagyhatatlan élmény volt ez az este – mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy hajnali 1 óra után az úszómestereknek úgy kellett kikönyörögnie a vízből az összegyűlteket. Egyetlen kritikát hallottam ki csupán a tömegből: „Kevés volt a zene!”

Akinek kevés volt, az szombaton repetázhatott az élvezetekből, igaz, hogy már csak szárazföldön. Délután Klukon Edit és Ránki Dezső Liszt-, Satie és elsősorban Dukay-művekkel várta az érdeklődőket. A koncertet Dukay a mindenség…, ha megérinted…. című művének ősbemutatója zárta, az esti, igencsak eklektikus koncertet pedig ősbemutató nyitotta: Tornyai Péter Előjáték határok nélkül című kompozíciója a fesztivál felkérésére született, Bach E-dúr hegedű-csembaló szonátája elé.

Disszonánsan zúgó orgona fogadta a Nagyterembe érkezőket, s miután a megilletődött nézősereg elfoglalta a helyét, minden egyéb rutint mellőzve, a zúgásból indult el a Bach-mű hangkészletével, motívumaival játszadozó darab.

Az orgonánál Szabó Balázs ült, hegedűn pedig Dmitrij Szmirnov játszott, sőt, neki némi színészi alakítás is jutott. A nagy sikert aratott produkció után a Klukon–Ránki művészpáros Liszt Viacrucisának négykezes átiratát játszotta, a szünetet egy barokk áriablokk követte a gyönyörű hangú Kovács Ágnes, illetve Jonathan Cohen közreműködésével, a koronát pedig Kelemen Barnabás és José Gallardo tette fel napra, a Kreutzer-szonáta elsöprő előadásával.