A Fesztivál Akadémiában talán az a legjobb, hogy hihetetlenül közvetlen, családias és szeretetteljes. Hogy a művészek néha maguktól elegyednek szóba a közönség tagjaival. Hogy nemcsak a hivatalos programok zajlanak nyitott ajtóknál, hanem a próbákba is bele lehet így hallgatni. Hogy, ha az első sort bátortalanul üresen hagyja a hallgatóság, akkor a fellépők maguk veszik el a székeket és húzódnak közelebb.
A harmadik napra mindenki számára ismerősek lettek az arcok, a helyek, s az állandó nyüzsgés közepette kialakult az az általános barátságos légkör, ami elsőszámú feltétele egy igazán jó fesztiválnak:
megszületett a közösség.
Július 22-ének pedig Sosztakovics volt a főszereplője az esti koncert, és a hozzá kapcsolódó kísérőprogramok által. Délután Maxim Rysanov tartott előadást az orosz szerző brácsaszonátájáról, melyhez kötődően Alekszandr Szokulov a darabról készített filmjét is levetítették.
Rysanov egyszerű és közvetlen stílusban beszélt a mű keletkezési körülményeiről és magáról a zenéről, amit természetesen élőben reprezentált is. Az ingyenesen látogatható programra teljesen megtelt a Zeneakadémia X. terme, sőt, voltak, akik az ajtón kívülre szorultak, mégis kitartóan állták végig az előadást.
Nem mindennapi kezdeményezése a fesztiválnak, hogy a fellépő művészek ne csak hangszerükön, hanem előadás formájában is megnyilvánuljanak a hallgatóság felé.
Pedig milyen kézenfekvő: ki más tudna hitelesebben beszélni egy darabról, mint aki olyannyira ismeri annak minden hangját, hogy bármikor el is játssza? Igaz, a Fesztivál Akadémia erre is kínál példát Fazekas Gergely zenetörténész személyében, aki az esti koncertek előtt immár hagyományosan műismertető előadásokat tart az érdeklődőknek, időnként zongorajátékkal illusztrálva (és humorral spékelve), emellett pedig a nagykoncertek műsorvezetőjeként – Kelemen Barnabás és Kokas Katalin mellett – a fesztivál harmadik házigazdája.
Fazekas Gergely hétfőn Sosztakovics g-moll zongoraötöséről is beszélt, melyet nem sokkal később a Solti-teremben Kelemen Barnabás, Sarah Christian, Razvan Popovici, Maximilian Hornung és DejanLazić adott elő. Amennyiben megjelöltük a nap főszereplőjét Sosztakovics személyében, úgy a nap koronázatlan királya címet is ki kell osztanunk Lazićnak, aki ámulatba ejtő érzékenységgel játszotta a kvintett zongoraszólamát, s az egyébként is világszínvonalú előadást sokak számára örökké emlékezetessé tette. (Nem mellesleg pedig a fesztivál teljes idejét Budapesten tölti, és szinte az összes nagykoncerten fellép.)
A koncert első felében Bach Musikalisches Opferben közölt c-moll triószonátáját hallgathattuk meg Dmitrij Szmirnov, Kokas Dóra, Csalog Benedek, Dinyés Soma és Davidovics Igor játékában, illetve Bartók: 1. hegedű-zongora szonátáját Kokas Katalin és José Gallardo előadásában.
A napközbeni kísérőprogramoknak azért nem mindegyike kapcsolódott az esti koncerthez és Sosztakovicshoz: délelőtt Zoltán Áron zenével kísért olvasószobája várta a hallgatóságot a Kupolateremben, a Bánó András által vezetett matinékoncerten Dinyés Soma, Lars Anders Tomter és Wilfried Strehle lépett fel növendékei társaságában, „Káosz és harmónia” címmel pedig a fesztivál szervezője, Erdélyi Zsófia vezetett kerekasztal-beszélgetést Mártonffy Marcell irodalomprofesszorral és Béres Tamás teológussal.
