A Dóm előtt, a pécsiek által Felső sétatérnek nevezett területen áll Amtmann Prosper (1809–1854) fuvolaművész és Weidinger Imre (1792–1859) fagottművész emlékoszlopa.
A blogban már ellátogattunk Pécsre:
A pécsi Kaszinóegylet által megrendelt és Bartalits Mihály pécsi szobrász által készített emlékművet 1866-ban avatták fel. Jelentős pillanat volt ez, hiszen ez volt az első olyan emlékjel a városban, amely nem egyházi, hanem világi vonatkozású: két polgárember — két zeneművész — emlékét örökítette meg.
Itt korabeli képeslapon – igaz, kicsit messziről – de megtekinthetjük:
Amtmann Prosper Baranya megyében, Sellyén született 1809-ben. Egyike volt kora legnagyobb fuvolaművészeinek. Húszévesen már a bécsi Operaház első fuvolistája volt, majd Marburgban és Grazban élt. Sokat koncertezett Európa-szerte híres, Theodor Böhm által készített és neki ajándékozott fuvoláján. 1845-ben tért haza Pécsre. Házat építtetett az Anna utcában (sajnos 1974-ben lebontották…), és már csak ritkán lépett a nyilvánosság elé. Utoljára 1853. április 11-én szerepelt Pécsett kollégájával, Weidinger Imrével együtt. Halála után művésztársai hangversenyt rendeztek a színházban, amelynek bevételéből az emlékoszlop felállítását tervezték.
Weidinger Imre Pécsett született 1792-ben. Hároméves korában himlő következtében elveszítette szeme világát. A vak gyermekben nagyszerű zenei érzék fejlődött ki. Több hangszeren is játszott, de legkedvesebb hangszere, amely egész Európában ismertté tette a nevét, a fagott volt. Egykorú tudósítások szerint olyan lágy, meleg hangon tudott játszani, hogy mindenki szívébe belopta magát. Európai sikerei nyomán a Brockhaus lexikon a fagott Paganinijének nevezte. Tíz évi távollét után, 1838-ban költözött vissza Pécsre. Hazatérésének napján máris koncertet adott a Hattyú vigadóban (ahova a közeljövőben el fogunk látogati) a pesti árvízkárosultak javára. Ezt követően is szívesen muzsikált koncerteken és baráti társaságban.
A ma a téren látható obeliszk 1908-ban készült, kissé módosított másolata az az idők folyamán megrongálódott eredetinek, (amit fent egy régi képeslapon messziről, de megmutattam). Az új oszlopról sajnos lehagyták a két muzsikus domborművét és a lant ábrázolását. A portrédomborműveknek az idők folyamán sajnos nyoma veszett, fénykép maradt csak róluk, már elkopott állapotukban. Közülük Amtmann ábrázolásáról készült egy gipszmásolat, azt még érdemes megnézni, hogy jobban el tudjuk képzelni az eredeti oszlopot. Romváry Ferenc, Pécs szobrainak, emlékműveinek monográfusa szerint a módosított változat, amelyet magasabb posztamensre helyeztek, elveszítette harmonikus klasszicista arányait.
Mindkét művészt megörökítette Zsolnay Vilmos, a magyar kerámiaipar úttörője, aki ifjú korában festőművésznek készült. Ezek a képek ma a Janus Pannonius Múzeum tulajdonai. Alapvető, hézagpótló tanulmányt közölt a két muzsikusról Szkladányi Péter pécsi fuvolaművész, aki Amtmann szerzeményeinek jegyzékét is elkészítette. Tanulmányát a Hungaricana oldalról szerencsére bárki elolvashatja.
Végül, de nem utolsósorban: Prosper Amtmann műveiből készült egy Hungaroton hanglemez, Gyöngyössy Zoltán játszik rajta csodálatosan egy csokorra való művet, Kemenes András zongorakíséretével. Innét választottam egy eredeti darabjának első tételét:
A CD teljes anyagából készítettem egy lejátszási listát a lemez sorrendjében, innét az egészet meghallgathatja, akinek tetszett:
Források:
Romváry Ferenc: Pécs szobrai: szobrok, épületszobrok, emlékművek, emléktáblák. Pécs, 1982
Szkladányi Péter: Fejezetek Pécs világi zenéjéről a 19. század első felében. Weidinger Imre és Amtmann Prosper művészete = A Baranya Megyei Levéltár évkönyve 1980. Pécs, 1981
Ivasivka Mátyás – Kovács Attila: Pécsi concerto. Fejezetek Pécs zenetörténetéből. Pécs, 2011
Nádor Tamás: Pécs zenei krónikája. Pécs, 1995
Nádor Tamás: Zenei emlékhelyek Pécsett. Pécs, 1974
Nádor Tamás: Zenés esték a Mecsekalján: válogatott zenei írások. Pécs, 1979
