Néhány napja jelent meg itt a Papageno.hu-n Gulyás Gábornak, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatójának az írása a Ferenczy Múzeumban látható szürrealista kiállítás kapcsán a Franciaországban élő, 96 éves Reigl Judit művészetéről.
Gulyás cikkében szerepel az a mondat is Reiglről, miszerint „jelentős művészeti aukciókon rendre újabb csúcsokat döntenek a művei”. Ez persze igaz, de ha már van itt nekünk egy kifejezetten a műkereskedelemre „szakosodott” blogunk is, akkor talán fejtsük ki egy kicsit részletesebben is ezt, annál is inkább, hiszen az a múltkori cikkből nem derült ki, hogy Reigl ma a legdrágábban eladott élő magyar(származású) művész nemcsak idehaza, de a világban is.
Az 1923-ban született Reigl Judit – mint erről Gulyás írásai is megemlékezett – 1950 óta Franciaországbanél és alkot, vagyis a világ ma már inkább francia, mint magyar művészként tartja számon, legfeljebb azt megjegyezve a neve mellett, hogy „Hungarian born”, azaz hogy Magyarországon született. A művész azonban világ életében hangoztatta a magyarságát, a mai napig magyar állampolgár is, 2011-ben pedig a Magyar Állam Kossuth-díjjal ismerte el a munkásságát.
Ennek ellenére Reigl művészete ma a világban alighanem valóban jobban ismert és elismert, mint idehaza, bár az utóbbi időben a nemzetközi sikerei nyománitthon is jelentősen megnőtt a munkái iránt a kereslet.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 2018 októberében a Virág Judit Galéria árverésén a Broyage du vide (A semmi szétzúzása) című, 1954-ben festett vászna 26 milliós kikiáltás után 65 millió forintos leütési árat ért el, amivel egyrészt az 52. legdrágábban elkelt műalkotás lett a hazai árverési toplistán, másrészt ezzel az összeggel Reigl lett a legmagasabb áron eladott élő művész a magyar műkereskedelmi piacon.
Két hónappal később, 2018 decemberében pedig a Kieselbach Galéria aukcióján alig maradt el ettől az ártól egy másik Reigl-munka: az 1956-ban festett Robbanás ott 22 milliós kikiáltási árról 60 milliós leütésig emelkedett a licitek során (amivel a 65. legmagasabb áron leütött mű lett idehaza). Ezzel a két kiemelkedő aukciós sikerrel Reigl Judit ma az egyetlen élő művész, aki fel tudott kerülni a Magyarországon 30 millió forint felett leütött művek alkotóinak listájára.
Ugyanakkor Reigl már ez előtt a két tavalyi sikere előtt is az élen állt az élő alkotók hazai aukciós mezőnyében: ezt a két tavalyi leütést megelőzően az ő egyik Tömbírás című, 1959/60-ban festett vászna vezette az élő művészek itthoni leütési listáját 28 millió forinttal (az Erdész és a Makláry Galériák közös árverésén adtak érte 13 milliós kikiáltás után ennyit – plusz a jutalékok – 2008 decemberében). Ugyanott-ugyanakkor lett a korábbi második (most pedig tehát a negyedik) helyezett az Ember című vászna az érte 7,5 millióról indítva végül megadott 17 milliós leütéssel. (Csak összehasonlításul: az ezt követő legmagasabb leütési ár élő művész munkájáért 14 millió forint. Ezt 2008 októberében adták meg egy Lakner László-festményért a Virág Judit Galéria árverésén.)
Reigl Judit azonban nemcsak idehaza, de a világ műkereskedelmi piacán is ott van az élmezőnyben: egy 1955-ös Éclatement (Kitörés, vagy más fordításban Robbanás) című vásznáért 2016 júniusában a Sotheby’s párizsi árverésén 411.000 eurót (127,5 millió forint) adott meg valaki, amivel ez a kép lett a nemzetközi aukciós piacon az élő magyar(származású) művészek munkái között a legdrágább; összességében pedig a 28. legdrágább magyar műalkotás, ami valaha árverésen elkelt a világban.
És hogy hogyan jutott el Reigl erre az előkelő árszintre? Ha megnézzük az elmúlt években elkelt munkái árának az alakulását, láthatjuk, hogy gyakorlatilag egy fokozatos „értéknövekedésnek” lehettünk esetében a tanúi: egy 1957-es Éclatement-ért a 2013. márciusi londoni Art13 váráron a Makláry Kálmán Galéria standján még „csak” 200.000 fontot (70,6 millió forint) fizetett egy angol gyűjtő. 2013 áprilisában a Christie’s londoni árverésén egy másik, 1956-os Éclatement-ért133.875 fontot (47 millió forint) adtak (pedig ezt előzetesen mindössze 5000–7000 fontra becsülték). 2014 február–márciusában a londoni Art14 vásáron ugyancsak a Makláry Galéria standján egy szintén1956-os Éclatement-ért már 220.000 fontot (82,8 millió forint) fizetett egy szintén angol gyűjtő; 2014-ben a francia Beres Galéria 340.000 euróért (107,5 millió forint) adott el egy Reigl-művet; egy másik 1956-os Éclatement-ért pedig 2015 decemberében a Sotheby’s párizsi árverésén 315.000 eurót (99,8 millió forint) adtak.
Legutóbb pedig 2018 júniusában a Sotheby’s párizsi aukcióján egy 1964-es Ecriture en masse (Tömbírás) című Reigl-festményért fizetett ki valaki 273.000 eurót (88,1 millió forint). Vagyis tényleg igaz, amit legutóbb, Gulyás Gábor így foglalt össze: „jelentős művészeti aukciókon rendre újabb csúcsokat döntenek a művei”. És így akkor most már legalább azt is látjuk, hogy mekkorák is ezek a csúcsok.
