Túri Luca 2018-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének népi vonós szakirányán. Hegedűjátékát technikai felkészültség, stílushű előadásmód, sokszínű és alapos repertoárismeret jellemzi. Fontos számára a még többnyire feltérképezetlen népzenei dialektusok hangszeres zenéjének precíz elsajátítása, amely zenekarát, a moldvai csángók dallamait autentikus módon feldogozó Korindát is jellemzi. Az együttesnek néhány napja jelent meg az első lemeze, ennek kapcsán beszélgettünk a fiatal hegedűssel.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a népzenével?
– A családom révén a zene már gyerekkoromban is szerves része volt az életemnek, amiből az iskolai környezetben sem szakadtam ki, hiszen a Szolnoki Waldorf Iskolába jártam, ahol minden napunk énekléssel és zenéléssel telt. Mellette a törökszentmiklósi zeneiskolában tanultam klasszikus hegedűt, és 10 éves lehettem, amikor a szüleim javaslatára átiratkoztam az akkor már működő népzene szakra. Ez jó döntésnek bizonyult, mert teljesen új lendületet kaptam a hangszerjátékban, amiben nagy szerepe volt az akkori tanáromnak, Erdélyi Klárának, aki hatalmas szeretettel tudta átadni nekem a hegedűtudását.
Ahogy a legtöbb népzenét tanuló fiatalra, úgy rám is nagy hatással volt ennek a zenének a közvetlen hangulata.
Igazán büszke voltam arra a tudásra, amit megszereztem, és nem is telt el sok idő, amikor megalakult az első zenekarom. Aztán felvételt nyertem a Váci Bartók-Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnáziumba, amellyel elkezdődött az életem egy nagyon fontos szakasza, hiszen új perspektívában kezdem látni a népzenét. Ebben különösen nagy szerepe volt annak az inspiráló diákközösségnek, amelynek ott tagja lettem. Úgy gondolom, hogy a zenét megtanultam mélyen átérezni, miközben mindig örömmel töltött el egy-egy dallam megformálása, vagy a darabok részletekbemenő vizsgálata.
– Hogyan vezetett az utad a Zeneakadémia Népzene Tanszékéig?
– Már a zeneiskolában nagyon közel kerültem a zenéhez, a hegedülés és a zenehallgatás nem mint kötelező tevékenység, hanem mint a legörömtelibb szokás ivódott bele a mindennapjaimba, innentől kezdve pedig minden bizonnyal kijelöltté vált az utam. Az 5. konzis évem után vettek fel a Zeneakadémia akkoriban induló Népzene Tanszékére, ahol 2018 őszén vehettem át hegedűtanári diplomát – épp akkor, amikor fél éves lett a kislányom.
– Sokféle tájegység autentikus zenéje mellett a moldvai népzenét is elsajátítottad, amelyet eredeti környezetében is hallottál. Hogy kerültél kapcsolatba a legarchaikusabbnak nevezett zenei hagyománnyal?
– Csak 2014-ben kezdtem el foglalkozni a moldvai zenével, amikor a Korinda zenekar felkért, hogy csatlakozzak hozzájuk prímásként. Ez az együttes a férjem, Csenki Zalán kobzos első zenekara is egyben, amelyet szinte még gyerekként alapítottak Szegeden.
Népzenei gyűjtésekről tanulni nagy élmény és kiváltságos helyzet, de még összetettebb tudást eredményez, ha egy adott zenét az eredeti környezetében hallhatunk. Én kevesebbszer jutottam el moldvai gyűjtőutakra, mint a férjem vagy a zenekarunk többi tagja, de az ott megélt intenzív élményeim által, úgy érzem, teljesen megváltozott bennem a népzenéről, a zenélésről alkotott kép.
– Meg tudod fogalmazni, hogy miként gazdagodott a játékod a helyszíni tapasztalatok során?
– A moldvai utakból legfőképp még több bátorságot merítettem ahhoz, hogy a saját stílusomban játsszak, habár az egyéniség szabadjára engedése a népzenei interpretációban alapvetően egy vitás kérdés.
Az egészen biztos, hogy a gyűjtőutaknak köszönhetően sokkal inkább az enyémnek érzem ezt a zenét.
A népzene műfajában is mindenki próbálja megtalálni a saját helyét. Azért különösen fontos számomra a Korinda és minden általa nyert tapasztalat, mert úgy éreztem, a moldvai zenében való jártasságom egy kicsit biztosan egyedivé tesz.
– Mi fogott meg igazán ebben a zenében?
– Habár természetesen főként a hegedűs repertoárban és a különféle játéktechnikákban mélyedtem el, rengeteg gyönyörű énekelt dallammal is találkoztam erről a területről, melyek szintén nagy hatással voltak rám. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt az értékes vokális anyagot is behatóan megismerjem, mert ezek képezik a moldvai zene legmagyarabb részét. Nem véletlen, hogy a Korinda repertoárjának magját is az énekes dallamok adják, amelyek esetenként hangszeres változatban is fellelhetőek.
– Mi a zenekar célkitűzése?
– Az együtt zenélés öröme mellett próbálunk tényleg mélyre ásni: szeretünk kifejezetten olyan anyagokkal, gyűjtésekkel foglalkozni, amelyek nem közismertek. Egy sajátos stílus kidolgozására törekszünk, amelyben szervesen alakul újjá a zene. Ehhez szorosan kapcsolódik a zenekar tagjainak a népzene-oktatásban való aktív részvétele a már említett, évente megszervezett saját gyűjtőutak lebonyolítása mellett. Csenki Zalán például idén kezdte meg tanulmányait a Zeneakadémia Doktori Iskolájában, ahol a moldvai tánczenét választotta disszertációja témájának.
– Mit hallhatunk a csupán néhány napja megjelent első Korinda-lemezen?
– 2015 óta a moldvai mellett a környező tájegységek zenéjével bővítjük a repertoárunkat, és létrehoztuk A csángók és a keleti székelység népzenéje című műsort, amivel turnéztunk már az Egyesült Államokban, a moszkvai zeneakadémián, de előadtuk Kárpátalján és Magyarország több városában is. Az első lemezünkre ennek a műsornak az általunk legjobbnak ítélt darabjait válogattuk össze.
– Milyen szereped volt a felvétel elkészítésében?
– A anyag ének- és hegedűközpontú, ezért a zenekar irányítása legtöbbször az én feladatommá vált.
Dialekton Népzenei Kiadónál megjelent Rögtől szívig című Korinda-lemez létrejöttét az NKA Halmos Béla Programja támogatta.
– Véleményed szerint van helye az általatok képviselt műfajnak a zenei piacon?
– Az autentikus népzene és néptánc láthatóan épp felszállóágban van, de emellett biztos, hogy az úgynevezett zeneipari működésbe kevésbé tud betagozódni, ami, úgy gondolom, nem olyan nagy baj a zene szempontjából, ha abban az erős, belső közösségben, amelyben műveljük, továbbra is meg tud élni és fenn tud maradni, ahogy valaha, az eredeti környezetében.
– A különböző zenekarral kapcsolatos tevékenységek mellett mi foglalkoztat most leginkább?
– Jelenleg főképp az anyai hivatásomnak élek, ami egy teljes embert kívánó feladat, de igyekszem a lehető legtöbbet foglalkozni a zenével is, például a kisgyermek mellett különösen hasznos és fontos zenehallgatás által. Zalánnal pedig épp egy olyan kiadvány létrehozásán dolgozunk, amelyen összegyűjtjük a hétfalusi csángók népzenéjét. Hosszútávon nagyon sok más tervem is van, többek között szeretnénk a férjemmel a duó formációnkat tovább fejleszteni, hiszen nagyon jól megértjük egymást a zenében is.
