A világhírű karmester, Solti György özvegye nagylelkű támogatója a Zeneakadémiának és a kezdetektől fővédnöke a Bartók Világversenynek. Az idei köszöntőjében Lady Valerie Solti felidézi néhai férje és a neves zeneszerző kapcsolatát.
Az ötvenes években, karrierje kezdetén Valerie Pitts a BBC egyik első tévés műsorvezetője volt. A magyar karmesterrel 1964-ben találkozott, amikor interjút készített vele egy szállodában. A karmester beleszeretett, rávette, hogy váljon el a férjétől, így 1967-ben összeházasodhattak, majd két lányuk született, Gabrielle és Claudia. Valerie Solti később gyermekműsorokban dolgozott, ezek között volt művészeti és tudományos-ismeretterjesztő egyaránt.
Egy idő után feladta a tévés karrierjét, bár alkalmanként még szerepelt a képernyőn, eközben Soltival több jótékonysági kezdeményezést alapítottak vagy vettek részt ilyen programokban.
Lovaggá ütött férje után jogosult a Lady megszólításra.
Az általuk létrehozott World Orchestra for Peace (Világzenekar a békéért) védnöke, de emellett több kulturális intézmény támogatója, mint például a Mariinszkij Színház alapítványa, a Chichagói Szimfonikus Zenekar, a budapesti Zeneakadémia.
Sir George Solti 1997-ben bekövetkezett halála után Lady Valerie és két lánya létrehozták a Solti Alapítványt (The Solti Foundation), amely fiatal művészeknek nyújt segítséget.
Lady Valerie a kezdetektől nagylelkű fővédnöke a Bartók Világversenynek is: az idei köszöntője az alábbiakban olvasható.
„Bartókra a férjem hősként tekintett, hat hónapig tanult nála a Zeneakadémián. Azt mesélte, hogy Bartók professzor csak keveset beszélt az órákon, jobban szerette papírlapra vetni észrevételeit, amelyeket később átadott a diákjának.
Soltit nemcsak Bartók zenei tehetsége, de politikai feddhetetlensége is lenyűgözte. Emlékirataiban is leírta: Bartók úgy döntött, elhagyja szeretett Magyarországát New Yorkért, ahol az élet csöppet sem volt könnyű számára. Csodálatos zongorista volt, de leginkább saját szerzeményeit játszotta szívesen, amelyeket a közönség nem tudott értékelni. Solti mindig úgy írta le a mestert mint »feddhetetlen, tiszta lelket«.
»A Zeneakadémia növendékeként hetente kétszer, több órán keresztül gyakoroltam Bartók professzorral. Számos szólóestjén vettem részt, amelyek csak keveseket érdekeltek, hiszen zenéjét egyáltalán nem volt könnyű megérteni, de mi, a diákjai istenként tiszteltük őt.«”
