November 15-én a Sotheby’s New York-i modern és kortárs aukcióján fog kalapács alá kerülni hét darab festmény a 20. század egyik legtitokzatosabb alkotójától, Henry Dargertől, akit egyesek ma már a múlt század egyik legnagyobb amerikai művészének tartanak. Pedig hatalmas életművéről csak a halála után szereztek egyáltalán tudomást, és akkor is csak a véletlen mentette meg azt a szemétbe kerüléstől. Szerencsésen megmaradt képeiért viszont ma már sok százezer dollárokat fizetnek árveréseken a gyűjtők.
Kezdjük azzal, ki is volt ez az életében és még a halála után is titkokat titokra halmozó alkotó. Henry Darger 1892-ben született Chicagóban, egy Németországból Amerikába kivándorolt szabómester fiaként. Három éves, amikor anyja belehal húga szülésébe. Apja, aki szegény bevándorlóként megszállottan igyekszik, hogy fia már „igazi” amerikai lehessen, már hat éves kora előtt megtanítja írni-olvasni; utóbbit az amerikai polgárháború véres történeteinek folyamatos olvastatásával gyakoroltatja vele. Így a fiú az iskolába kerülve igencsak unatkozik; órák alatt egyetlen szórakozása az ablakon át az időjárás folyamatos és alapos megfigyelése. Nyolcévesen apja betegsége miatt intézetbe kerül, és tizennégy éves, amikor apja 1907-ben meghal.
A következő évben Henry megszökik az árvaházból és beáll a chicagói St. Joseph kórházba takarítónak; ettől fogva 1963-as nyugdíjazásáig itt dolgozik minden áldott nap. Munka után mindig egyenesen hazamegy, útközben a szemetesekből kidobott képeslapokat, újságokat, színes magazinokat, reklámokat gyűjtöget, mindent, amin képek vannak. Vasárnaponként templomba jár, utána mindig ugyanabban az étkezdében eszik, mindenkinek köszön, de soha senkivel nem beszélget.
És ez így megy több mint hatvan éven át.
1972-ben már annyira fájnak a lábai, hogy nem tudja elhagyni a lakását, mivel már nem tudna visszamenni az oda felvezető lépcsőkön; ekkor beszállítják egy elfekvőbe, ahol hamarosan meghal. Mivel nincs senkije, az állam temetteti el, jeltelen sírba.
Bérelt lakását, amelyben hatvan éven keresztül lakott, természetesen ki kell üríteni. És ekkor történik a csoda. A lakás tulajdonosa, Nathan Lerner fényképész, fényművész, bútortervező, aki a Moholy-Nagy László alapította New Bauhausban tanult, később Kepes Györgynek volt a munkatársa, majd tanított volt iskolájában, sőt egy ideig vezette is a chicagói tanintézetet, ugyanis a lakásban bár ágyat ugyan nem, mindössze egy rozzant, madzagokkal egybekötözött hintaszéket, de ezen kívül sok minden mást talál.
Például egy „naplót”: több ezer oldalnyi feljegyzést harminc éven át, szinte percre pontosan vezetve a mindenkori napi időjárásról.
Egy ötezer oldalas önéletrajz-írást, amelynek azonban mindössze alig kétszázötven oldala szól Darger tényleges életének az eseményeiről, a többi magyarázatokat tartalmaz ahhoz a pontosan 15.143 oldalas, írógéppel írt regénykézirathoz, amelynek a címe In the Realm of the Unreal – The Story of the Vivian Girls, in What is Known as the Realms of the Unreal, of the Glandeco–Angelinnian War Storm, as caused by the Child Slave Rebellion (A Vivien lányok története, avagy a gyerekrabszolga-lázadás következtében dúló Gladeco–Angelénia háború viharáról a Képzelt Birodalomban). A kéziratokon kívül rengeteg festmény is vannak a lakásban, és egy hatalmas, több száz oldalas, csaknem háromszor egy méteres lapokból álló „füzet”, telefestve. A képek illusztrációk a regényhez; illetve máshol inkább a kézirat szövege tűnik egy-egy kép részletes leírásának.
Henry Darger: Részlet A Vivien lányok története, avagy a gyerekrabszolga-lázadás következtében dúló Gladeco-Angelénia háború viharáról a Képzelt Birodalomban című képsorozat egyik lapjából – forrás: Widewalls
A monumentális történet – a szöveg és a képek – egy iszonyatos, véres háború históriája, amelyben tizenéves gyermekrabszolgák kelnek fel kegyetlen elnyomóik ellen. A képeken és a leírásokban egyes becslések szerint legalább egymillió (!) borzalmasabbnál borzalmasabb kínzás, gyilkosság, haláleset van megörökítve. A képek alakjait Darger jórészt a kukákból kihalászott képes újságok illusztrációinak, reklámoknak, vagy éppen öltöztethető papír játékbaba-kivágásoknak az átmásolásával rajzolta, a környezetet és a háttereket a maga képzelete szerint alkotta meg, főleg akvarellel, és a jeleneteket sokszor valódi újság- vagy fotókivágások kollázs-kiegészítésével is „díszítette”. A festményeken a főszereplő kislányoknak rendszerint fiú nemi szervük van, másutt kos-szarvuk, vagy éppen hosszan kígyózó, színes mintájú hüllőfarkuk. Körülöttük sokszor láthatók védőangyalaik, ezek a különös, rendszerint színes pillangószárnyú, néha szintén szarvas teremtmények, akik ugyanolyan kegyetlenek a gyermekek bántalmazóival, mint azok az ellenük fellázadt gyermekekkel.
Henry Darger: Cím nélkül. A novemberben árverésre kerülő kétoldalas Darger-festmény első oldala – forrás: Sotheby’s
Darger képeiből, miután Lerner megtalálta, és felismerve művészi értéküket, szerencsésen megmentette őket a pusztulástól, szerte a világban számos kiállítást rendeztek, a regény egyes részleteit is kiadták nyomtatásban (a teljes szöveget nem), a szerző munkásságáról könyvek, tanulmányok, monográfiák jelentek meg, és ma már az úgynevezett art brut, vagy ahogyan ma inkább nevezik: outsider art egyik legjelentősebb képviselőjének tartják.
Részlet a novemberben árverésre kerülő festmény első oldalából – forrás: Sotheby’s
Az 1997-es Oscar-díjas Jessica Yu 2004-ben egy 85 perces animációs filmet készített Darger képeiből, „megmozgatva” annak figuráit. Lerner kihantoltatta és újratemettette Darger földi maradványait, ezúttal már egy jelzett sírba. Egyesek ugyan megpróbálták Dargert kapcsolatba hozni egy az 1920-as években történt, máig felderítetlen chicagói pedofil gyermekgyilkossággal, ám kiderült, hogy semmiképpen nem lehetett köze hozzá.
Henry Darger képzőművészeti alkotásaiból az utóbbi időben egyre gyakrabban bukkannak fel példányok különböző árveréseken. A most novemberi New York-i Sotheby’s-aukción a legnagyobb várakozás azt a kétoldalas, nagyméretű lapot előzi meg, amelyet a ház előzetesen 400.000–600.000 dolláros becsértékkel látott el. A többi hat, kisebb méretű alkotás becsértéke 20.000–30.000, és 150.000–250.000 dollár között van.
Egy másik Darger-kép a most novemberi árverés kínálatából – forrás: Sotheby’s
Idén januárban egyébként a Sotheby’s már kalapács alá vitt egy Darger-festményt, azért akkor 325.000 dollárt fizetett ki valaki. 2015 szeptemberében a Christie’s New York-i árverésén 401.000 dollárért kelt el egy munkája, 2018 januárjában egy szintén kétoldalas, több mint két méteres lapjáért ugyancsak a Christie’s New Yorki árverésén 672.500 dollárt adtak, a legtöbbért, 601.500 euróért (745.078 dollár) viszont 2014 decemberében a Christie’s párizsi aukcióján egy kétoldalas, 80×330 centiméteres munkája kelt el (pedig „csak” 180.000–250.000 eurós becsérték után).
Henry Darger festménye a Sotheby’s 2019. januári árveréséről – forrás: Sotheby’s
„Művész vagyok, hosszú évek óta, és alig bírok a lábamon állni, mert térden állva festem a hosszú képeimet – írta magáról naplójában a már idős Darger. – Időnként megpróbálok leülni, amikor a fájdalom elkezdődik. Nem úgy, mint a legtöbb gyerek, én gyűlöltem meglátni azt a napot, amikor felnőtt leszek. Sohasem akartam. Azt kívántam, hogy örökké fiatal maradjak. Most meg felnőtt vagyok, öreg és nyomorult. A fenébe.”
