„Szerb Antal regényének egyik legcsodálatosabb pillanata, ahogyan egy véletlen hibából adódóan elkezd kibontakozódni a történet” – vélekedik Simon Izabella, a kamara.hu egyik művészeti vezetője, akivel a hibázás izgalmas és manapság még aktuálisabb kérdéséről beszélgettünk.
– Különösen a gyermekprogramok hívják fel a figyelmet arra, hogy bármilyen tudás vagy előzetes ismeret nélkül is a zene, az irodalom, a művészet részévé válhatunk, és hogy a hibázásnak itt nincs súlya. Ez a gondolat, illetve hozzáállás természetes formában látható a gyerekeknél, ahogy erre te is gyakran felhívod a figyelmet. Mikor következhet be az a törés, amikor az ember elkezd távolságtartóvá válni?
– A gyermekek világa az egyik legcsodálatosabb dolog, amelynek felnőttként is részesei lehetünk. Miközben figyeljük játékukat, és hagyjuk magunkat bevonódni, elkezdődik bennünk egy egészen különleges újratanulási folyamat. Hihetetlen érzés részesévé válni a gyermekek állandó mozgásban lévő fantáziavilágának, ahogyan természetes módon, tudattalanul egyik művészeti ágból a másikba váltanak át: énekelnek, táncolnak, mondókáznak, rajzolnak, kitalálnak dolgokat. Ha ebből nem billentjük ki őket, akkor általuk egy állandó szabad áramlás részesei lehetünk.
A kérdés az, hogy hogyan tudunk szülőként vagy pedagógusként funkcionálni ebben a néha elsöprő erejű világban.
Hogyan tudjuk megadni azt a fajta szükséges, ám rugalmas keretet, amely biztonságot adva, bizonyos értelemben még szabadabban hagyja szárnyalni a gyerekek fantáziáját. A hibázás kérdése is ehhez kapcsolódik, és természetesen különböző perspektívából nézve más és más megvilágításba kerül.
– Milyen hibát követhetnek el a felnőttek?
– Nagyon sok történetet tudnék mesélni ezzel kapcsolatban. Megosztok egy zenei,illetve inkább zeneietlen élményt ezek közül.
Mikor annak idején a kislányunknak óvodát kerestünk, az egyik helyen döbbenten hallgattam, ahogyan az óvodavezető a gyerekdalok tanításáról beszélt. Büszkén rámutatott a zenesarokra, ahol csak néhány szék árválkodott egyetlen asztal körül. Mint kiderült, azért, hogy a gyerekek ne nagycsoportban énekeljenek, mivel így az óvónők biztosabban ki tudják javítani a hibáikat. Sajnos nem lehetett őt meggyőzni arról, hogy a gyerekeknek inkább az éneklés örömét kell átadni, függetlenül attól, hogy tisztán vagy hamisan énekelnek. Mondanom sem kell, a bemutatóóra után menekültünk onnan.
– Mit tud kezdeni a hibákkal egy muzsikus?
– Mivel az élet alapvető sajátossága, hogy állandó mozgásban van, természetes velejárója a hibázás lehetősége. Nyilván genetika és neveltetés kérdése is, hogy mennyire törekszünk arra a bizonyos elérhetetlen tökéletességre, és az is nyilvánvaló, hogy az, aki a pódiumon áll, ezzel a kérdéssel az átlagosnál kicsit többet foglalkozik.
Kezdek rájönni arra, hogy mennyire fontos és hihetetlenül izgalmas is, ahogy az élet dolgait különböző nézőpontokból, sok-sok képlet alapján próbáljuk szemlélni.
Egy-egy jelenség értelmezése során érdekes megfigyelni, és adott esetben magunkévá is tenni többféle gondolkodásmódot. Ezt mi, zenészek kamarazenélés során is nagyon jól tudjuk gyakorolni, olyan ez mint egy jóízű beszélgetés. Ilyenkor derül ki az is, hogy ami számomra hiba, az a másik világában nem feltétlen számít annak, sőt, talán épp kihívást jelent neki, vagy egy új ötlet megszületését serkenti.
A most nyolc éves kislányunktól rengeteget tanulok ezzel kapcsolatban is. Ámulva figyelem, milyen gyönyörűen rajzol és fest. A legszebb képeinek nagy részére jellemző, hogy mindent ő határoz meg bennük. Sokszor titokban meglepetésképeket készít, és teljesen belemerül a folyamatba. Ritkán előfordul, hogy megengedi nekem, hogy nézzem őt, hogyan kreál egy-egy elcsöppenő festékfoltból érdekes figurákat. Többnyire viccesen meg is jegyzi: „Ez direkt volt ám!” – és a lefolyt festékből pillanatok alatt születik valami nagyon klassz dolog.
Számomra a tökéletesség nem egy kifeszített, kívülálló, mozdulatlan absztrakció, hanem inkább egy nagyon erős, belülről fakadó igényesség, amely a hozzá tartozó hibázási lehetőségekkel együtt válik életszerűvé.
A törések az élet természetes velejárói, a változás, a változtatás legfontosabb mozgatórugói, új utak megtalálásának lehetőségei. Egyik kedvenc Jung-idézetem: „Nem én teremtem magamat, inkább megtörtének magammal”.
A 2019-es kamara.hu részletes programja ide kattintva érhető el.
