25 millióért kelt el Robert Capa leghíresebb fotójának egy nagyítása Párizsban

Robert Capa: Lojalista milicista a halál pillanatában, Cerro Muriano, 1936. szeptember 5. – forrás: Sotheby’s

November 8. délután a Sotheby’s párizsi fotóárverésének egyik legmagasabb becsértékkel (60.000–80.000 euró) indított tétele volt a magyar származású Robert Capa alighanem legismertebb felvételének egy nagyítása. A New York Times által korábban egyszer a „minden idők leghíresebb háborús fényképé”-nek nevezett alkotás végül 75.000 euróért (25 millió forint) került új tulajdonoshoz.

Robert Capa (eredeti nevén Friedman Endre; 1913–1954) 1936 augusztusában a spanyol polgárháború alig egy hónappal korábbi kitörésének a hírére utazott Párizsból akkori élettársával és egyben fotós kollégájával, Gerda Taróval (eredeti nevén Gerta Pohorylle; 1910–1937) az ibériai országba, hogy haditudósítóként készítsen és küldjön felvételeket a háborúról a francia sajtónak.

Ide kapcsolódik:
Spanyolországban védetté nyilvánítottak egy Robert Capa által lefotózott épületet

1936. szeptember 5-én Córdobától néhány kilométerre északra, egy Cerro Muriano nevű község határában fényképeztek, ahol a köztársaság-párti milicisták összecsaptak az ellenük támadókkal. A felvétel a ma leginkább elfogadott álláspont szerint itt készült, és azt a pillanatot örökíti meg, amikor az akkor huszonnégy éves textilmunkás, Federico Borrell García, becenevén Taino éppen halálos lövést kap, miközben lefelé fut egy domboldalon.

Borrell a kelet-spanyolországi Alcoyból érkezett a frontra; korábban alapító tagja volt a Szabad Fiatalok nevű baloldali ifjúsági szervezetnek, és háromszáz fős milicista csoportot is szervezett a város védelmére.

A kép készítésének körülményeiről, a katona kilétéről – noha Borrell testvére azonosított a fotón megörökített fiatalembert –, arról, hogy valóban egy spontánul elkapott pillanat eredménye-e a fotó, vagy beállított jelenetet örökít meg (esetleg a kettő „keveréke”, vagyis hogy Capa „pózoltatta” a modelljét, aki eközben viszont tényleg halálos sebet kapott) rengeteg vita folyt az évek során, és mindebben az sem segített eligazodni, hogy Capa maga is többféleképpen mesélte el később különböző interjúiban az esetet.

A fotós saját hangját őrző egyetlen, a halála után sok évvel előkerült hangfelvételen a kép készítésének körülményeiről ezt mondja:

„Egy lövészárokban voltunk vagy húsz milicistával, velük szemben pedig egy géppuska. (…) Időről időre rohamra indultak a lövészárokból, és az egyik ilyen alkalommal a fejem fölé emeltem a gépet a fedezékben, és úgy kattintottam párat, hogy nem is láttam, hogy mit fényképezek. És ennyi volt, a fejem fölé tartott fényképezőgép megörökítette, ahogy egy embert agyonlőnek. Ez volt talán a legjobb kép, amit valaha csináltam.”

Ezzel az utóbbi véleménnyel aligha lenne érdemes vitatkozni. Mint ahogyan az is tény, hogy az exponált filmet tartalmazó kazettát Capa (több más saját, illetve Taro filmjeivel együtt) Párizsba küldte, azt ott hívták elő és ott készült(ek) róla nagyítás(ok). A felvétel nyilvánosan először a VU című francia magazin 1936. szeptember 23-án megjelent számában volt látható, egy kétoldalas fotóösszeállításban, amelyben Capa más Spanyolországból küldött polgárháborús képeivel együtt szerepelt (érdekes módon egy másik, pontosan ugyanazon a domboldalon, ugyanazok a felhők alatt, tehát nyilvánvalóan ugyanakkor exponált, de egy másik eleső katonát megörökítő fotóval egy oldalon; ez sem segítette igazán a kép készülése körülményeinek pontosítását), és a képekhez itt a szerkesztők semmilyen információt nem közöltek. A következő évben, 1937-ben aztán a Life magazin is ezzel a felvétellel illusztrálta egy a spanyol polgárháborúról szóló írását, és itt jelenik meg először a fotó alatt közölt képaláírásban, hogy a felvétel „a végzetes fejlövés pillanatában” készült.

A fénykép a LIFE magazinban 1937-ben – forrás: Wikipedia

A most Párizsban kalapács alá került nagyításról az árverezőház a katalógusban nem közölt készítési dátumot, vagyis nem tudhatjuk (nyilván ők sem tudták pontosan kideríteni), hogy az exponálás idejéhez közeli időpontban készített vintázs, vagy későbbi, úgynevezett „printed later” nagyításról van-e szó. Ami biztos: a 18×23,2 centiméteres, zselatinos ezüst-nagyítású papírkép hátoldalán két bélyegző is van „REPORTAGEBILD”, illetve „PHOTO ROBERT CAPA” feliratokkal, valamint egy „Alliance Photo, 26 rue de la Pépinière, Párizs, Laborde, 32-20” feliratú címke. Emellett ceruzával egy ismeretlen kéz által németül írt néhány szó is olvasható a hátoldalon, valamint egy vörös irónnal írt 697-es szám.

A párizsi fotóárverésen egyébként összesen 106 tétel szerepelt, mások mellett Annie Leibovitz, Diane Arbus, Robert Mapplethorpe, Henri Cartier-Bresson,Richard Avedon, Cindy Sherman, Helmut Newton, Nobuyoshi Araki, Man Ray, Alekszandr Rodcsenko, Gustave Le Gray fotográfiái.