• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • ARTE blog
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Beszélő képek
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Erdély blog
  • Esterházy
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fesztivál Akadémia
  • FOCUS on You
  • Hallomások
  • Hagyományok Háza
  • Haydneum
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kórusblog
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Mindent Kocsisról
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Operaház
  • Oroszlánkörmök
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • PeterPress
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў blog
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Színház Címlap

Bizalom, játék – beszélgetés Földes Eszterrel és Karinthy Mártonnal

Szerző: Papp Tímea2019. november 6.
Facebook Twitter E-mail
Karinthy Márton

A november 6-án elhunyt rendező-színigazgató, Karinthy Márton életműve előtti tisztelgésként osztjuk meg olvasóinkkal azt az interjút, amelyet a Karinthy Színház következő bemutatója, a Veszélyes forduló kapcsán készítettünk. 

– Önt régi emlék fűzi a darabhoz – igazgatóként miért épp most érezte azt, hogy fontos, a színház számára kihívást jelent a bemutató?

Karinthy Márton: Egyrészt a gyerekkori emlék 1960-ból olyan erős, hogy tudtam, hogy egyszer feltétlenül be akarom mutatni a színházamban. Hogy miért? Nem rendezői fantazmagória, se nem regény- vagy filmadaptáció. Egyszerűen egy remekül megcsinált színdarab, ami eredetileg is színdarabnak készült.

Ide kapcsolódik:
Karinthy Márton: „A kezdetektől a Karinthy-hagyomány ápolása volt a célom”

Hiszek abban, hogy a színháznak elsősorban színpadra írt darabokat kell műsorra tűznie. Másrészt a kitűnő szerepek. Ebben a darabban aztán nem volt rest a szerző mind a hét szereplőnek megadni azt az izgalmas színészi kulcsot, amivel eljátszhatók a szerepek!

– Hogyan jutott eszébe Földes Eszter nem csupán színésznőként, de rendezőként is? 

KM: Eszter pályáját régóta figyelem, és azon túl, hogy színházunkban több darabot – A bolond lányt és A babát – vitt már sikerre, felfedeztem benne annyi intuitív művészi erőt, amellyel közös elképzelésünket megvalósítva erős impulzust tud adni a vele játszó színészeknek. Külön érdekesség, hogy még az egyik főszerepet is ő játssza, ezáltal olyan művészi kihívás előtt áll, hogy kívülről is, belülről is formálhatja az előadást.

– Igazgatóként – aki maga is gyakorló rendező – mennyit jár be a próbákra, hogyan állja meg, hogy ne instruáljon?

KM: A társrendezőségre azért került sor mert egészségügyi okokból jelenleg fizikailag gátoltabb vagyok. Egy egész különleges módját találtuk meg a közös munkának: a próbáról felvételek készülnek, melyeket én folyamatosan nézek és véleményezek, ötleteimmel, kiigazításaimmal pedig visszaigazolok. A helyzet különleges, de működik. Úgy vagyunk együtt szellemileg, hogy a konkrét fizikai kapcsolatot  nélkülözni tudjuk.

Földes Eszter

– Ön visszatérő művész a Karinthy Színházban. Miért szeret itt játszani?

Földes Eszter: Mert itt igazi műhelymunkára van lehetőség. Ez kis színház, nagy múlttal, családias hangulattal, hűséges és értő közönséggel. Egy kis sziget, ahol igazi polgári színházat láthatnak az emberek, és kísérletezésre is van mód.

– Hogyan fogadta a rendezői felkérést?

FE: Végtelenül jól esett ez a bizalom Marci részéről, ugyanakkor nagyon meg is ijedtem. Ez hatalmas felelősség és nagy lehetőség is egyben.

– Miért izgalmas a történet?

FE: Ez tulajdonképpen egy lélektani krimi. Egy jólszituált polgári házaspár szalonjában egy kedélyeskedő társaság egy öngyilkosság körülményeit boncolgatja. A hat embert nemcsak a munka, az érdek köti össze, hanem elfojtott szenvedélyek is egymáshoz láncolják őket, a nyomozás közben azonban megállíthatatlanul feslenek fel ezek a szenvedélyek a mosolygó álarcok alól.

Ide kapcsolódik:
Karinthy Márton: „Nem mindegy, hogy milyen minőségben éljük meg az életünket"

Az igazság olyan, mint a víz. A legkisebb résen is átszivárog, és lassan, de biztosan utat tör magának. És amikor ez sikerül, semmi nem gátolhatja meg, hogy elsöpörjön mindent, ami az útjába kerül. Hat ember, hat élet, ami egyetlen este leforgása alatt hullik darabokra, forgácsolódik porrá a szemünk előtt. És van egy hetedik is…

– Volt már egy rendezése, a Semmi-konferencia című koncertszínházi produkció. Milyen, esetleg másféle rendezői készségeket kíván ez az előadás?

FE: Sok szempontból más. Ez egy nagyon bonyolult, történetileg szövevényes, lélektanilag összetett dráma, ami erős elemzést kíván. Társalgási mű egy viszonylag kicsi térben, hét színésszel, akik szinte folyamatosan színen vannak. Sem a szemnek, sem az idegrendszernek nem szabad, hogy unalmas vagy fárasztó legyen az előadás. Folyamatosan irányítani kell a nézők figyelmét, fenn kell tartani a feszültséget. Ehhez többek közt az kell, hogy minden szereplő szándéka, fókusza „irányban legyen”, ez pedig nagyon pontos, koncentrált játékot igényel. Csak egymásba kapaszkodhatunk. A szélsőségek mezsgyéjén kell egyensúlyoznunk. És mindezt egy izgalmas akusztikai és esztétikai térbe kell helyezni, úgy, hogy egy-egy adott ponton a realizmus gravitációjából ízlésesen kiemeljük az előadást.

– Milyen kihívást jelent egyszerre rendezőként és színésznőként létezni egy próbán, különösen egy saját jelenetben?

FE: Egyelőre még magam sem tudom, mi lesz a végeredménye ennek a felállásnak. Most főleg rendezőként vagyok jelen a próbákon, lentről nézem, koordinálom a dolgokat, és a színpadon az asszisztens áll a helyemen. Én majd az utolsó kis mozaik leszek, amit közösen illesztünk be a történetbe. Bízom abban, hogy megtalálom benne a helyemet.

karinthy színház karinthy márton krimi földes eszter
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésMeghalt Karinthy Márton
Következő bejegyzés Mesterdalnok-medállal tüntették ki Anja Harterost

Ajánlott Bejegyzések

Vigh Andrea - fotó: Posztós János
Mindent Kocsisról

Dr. Vigh Andrea: „Kocsis Zoltán öröksége páratlan útravaló” 

2022. május 27.4 perc olvasás
Soharóza Dalok a kamrából - fotó: Kovács Márton
Kórusblog

Nemzetközi színházi díjat nyert a Soharóza előadása

2022. május 27.3 perc olvasás
Szinetár Dóra a Dunakanyar című előadásban - forrás: Városmajori Szabadtéri Színpad
Városmajori Szabadtéri Színpad

Szinetár Dóra: „Át kellett alakítanunk a családi viszonyainkat”

2022. május 27.3 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Promóció

Kamarazene Ukrajnáért – segélykoncert sztárokkal a Zeneakadémián  

Szent István Filharmonikusok - fotó: Andrasovszky Péter Promóció

Trianonra emlékezve adnak hangversenyt a Szent István Filharmonikusok

József Promóció

Jelentkezz a Madách Művészeti Iskola képzéseire!

Rózsa Miklós - forrás: listal.com Promóció

A 115 éve született Rózsa Miklósra emlékeznek Debrecenben

Promóció

Bejárja a Kárpát-medencét az A38 Hajó!

Molnár Levente Promóció

Molnár Levente: „Csipike az egész világot próbálja a saját nagysága körébe emelni”

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.