• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így készül: Lót – Szodomában kövérebb a fű
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Folk Hagyományok Háza Tánc Zene Címlap

Megalakult az Erdélyi Hagyományok Háza – Interjú Kelemen Lászlóval

Szerző: Papageno2020. január 7.
Facebook Twitter E-mail
Kelemen László - fotó: Gajó Dorottya

Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány alakuló ülését októberben tartották Kolozsváron. Az új szervezet létrehozásosának okairól és jelentőségéről Kelemen Lászlót, a Hagyományok Háza főigazgatóját kérdeztük.

– Az erdélyi táncházmozgalom 1977-es zászlóbontása után az októberi bejelentés újabb mérföldkő az erdélyi hagyományőrzés történetében?

– Vannak olyan tiszta pontok az elmúlt fél évszázad történetében, ahová mindig érdemes – legalább gondolatban – visszatérni. „Origópontoknak” is nevezhetjük ezeket. Ilyen volt a temesvári forradalom kirobbanása, amelynek harmincéves évfordulójára néhány hete emlékeztünk. Jóllehet, az akkori jeles napok nagy emberáldozattal jártak, de egyben tanulságul is szolgáltak: megmutatták az erdélyi magyar-román összefogás útját. Ilyen állomás volt 1977 is Erdélyben, amikor az akkori ifjak – később jómagam is – elindultak egy úton, amin azóta is haladnak, s ami meghatározza életüket. Ebben a folyamatban úgy, mint Magyarországon, mára szükségszerű lépés volt egy olyan intézmény létrehozása, amely szervezett módon és összehangoltan tűzi zászlajára az élő néphagyományt. Azt a paraszti kultúrát és műveltséget ápolja, amit Erdélyben őseink – románok, magyarok, szászok és cigányok – műveltek sajátjukként.

Alapvető célunk, hogy ne múzeumok tárlataiba temessük el, hanem legyen része mindennapos életünknek: mind fejben, mind szívben, mind „lábban”.

– A Hagyományok Háza vezetőjeként két éve hozta létre a mára hatékonnyá vált Kárpát-medencei Hálózatot. Ennek része volt az erdélyi szervezet is. Miért volt szükség az utóbbit intézményesíteni?

– Tudjuk, hogy egy divatos és új irányzatot követtünk, de számos érv szólt amellett, hogy hálózatban gondolkodjunk. Ez korábban is jelen volt munkánkban látensen, hiszen azok az emberek, akik életüket tették az élő népművészet ápolására, eddig is ismerték és segítették egymást. Erdély viszont egy külön világ, ne feledjük! Nagyobb, mint Svájc, s történelme is sajátos, s fontosságát növeli az ott élő magyarok jelentős száma. A fellelhető élő népművészetben is adott a „nagyhatalmi” státusza, például, ha csak a teljes magyar nyelvterület táncegyütteseinek repertoárját tekintjük, az erdélyiekhez köthető e tánckincs nyolcvan százaléka. Az elmondottak arra vezettek minket, hogy az erdélyi szervezetet kiemelten kezeljük a hálózatos munkában, s önálló entitásként határozzuk meg. A Hálózat jelentősége ezzel nem csorbul, továbbra is meghatározó szerepe marad a Kárpát-medencei hagyomány ápolásában és megtartásában.

Ide kapcsolódik:
Kelemen László: „Végre elvégezhetjük mindazt a munkát, amiért létrejött a Hagyományok Háza”

– A svájci területi példából kiindulva Erdély néprajzilag sem egységes, például az érmelléki népi kultúra minden bizonnyal közelebb áll a nyírségihez, mint a Nyárád-mentihez.

– Ismét a történelmi okokhoz térek vissza. A százötven éves török uralom kettészakította az országot. Erdélyben például a reneszánsz még a XVII. század végéig fennmaradt, a barokk nem nyert teret. Ugyanakkor, ez időszakban nyugatabbra megjelentek a vonós hangszerek, amelyek teljesen más zenekari felállást eredményeztek az ország két felében. Míg a nyugat-magyarországi kultúra – akár hangszerekben, akár dallamokban – sokkal közelebb került ebben az időben a bécsi „nyugatos” stílushoz, addig Erdély és a Partium a magyarságot leginkább jellemző több évszázados hagyományt folyamatában megőrizte. Egy másik példát említve, Erdély a reneszánsz páros táncok tárháza is volt, majd később a nemzeti ébredéssel a „magyarnak” nevezett táncok is tért hódítottak a vidéken, de például a csárdás-divat csak igen későn terjedt el. Magyarszováton csak a XX. század hatvanas éveiben lett divatos a gyors csárdás…

– Az új szervezetet a Sapientia Alapítvány hozta létre. Hogyan született e partneri kapcsolat?

– Meggyőződésem, hogy az oktatás az élő népművészet természetes szövetségese. Az intézményesülés során az oktatás intézményesülése is elengedhetetlen. A Sapientiához régi munkakapcsolat fűz, s jelentős eredménynek tartom, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Karán szeptemberben elindul a nappali néptánc-képzés.

Nagyon remélem, hogy a közeljövőben – a több mint egy évtizede működő budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzenei Tanszékének mintájára – a hangszeres népzenei tanszéket is elindíthatjuk Erdélyben.

– Hogyan működik a jövőben az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány?

– Az Alapítvány központja Marosvásárhely, ahonnan a négy alátartozó – a marosvásárhelyi, a kolozsvári, a székelyudvarhelyi és a csíkszeredai – iroda munkáját irányítja. A gyakorlati működési modell adott, a cél is. A táncházmozgalomhoz tartozó közösségek számos civilszervezetet hoztak létre, amelyek elévülhetetlen érdemeket szereztek a rendszerváltás óta. Itt említhetem például a Kallós Zoltán Alapítványt, amelynek megszervezése még a névadóhoz fűződik. A mi működési modellünk megegyezne a magyarországi gyakorlattal, a stratégiai civilszervezetekkel szoros együttműködésben egy közös cél irányában – az élő népművészet ügyének szolgálatáért – végeznénk a munkánkat. Ez egyben az erőink egyesítését, s a párhuzamosságok elkerülését is jelentené.

Ide kapcsolódik:
„Kallós Zoltán nélkül ma nem virágozna a magyar népművészet" - Kelemen László emlékezik

A kézművesség tanítása például igen sokrétű és infrastruktúra-igényes terület, fontos tehát a képzések helyszíneinek optimális kijelölése, s fontos, hogy e kurzusokat akkreditáltathassuk is, így az azon résztvevők elismert bizonyítványhoz is juthatnak. Értelemszerűen az együttműködést nem csupán az erdélyi magyar, hanem más, például román szervezetekkel is tervezzük, amelyekkel a kapcsolatot záros határidőn belül ki kell építenünk.

Ide kapcsolódik:
Táncművészeti, táncoktatói képzést indít a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem

– Tonk Márton, a Sapientia Kolozsvári Karának dékánja egy korábbi interjúban kiemelte az említett szak akkreditáláskor kapott általános jóindulatot és segítséget. Az Alapítvány munkájában is számítanak a román felettes szervek pozitív hozzáállására?

– Korábban már több romániai intézménnyel építettünk ki gyümölcsöző kapcsolatot. Itt említhetem a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Folklórintézetével, valamint a Kolozsvári Néprajzi Múzeummal közös kiadványokat, de utóbbival uniós együttműködésünk is „fut”.

Az erdélyi népművészet közös kincs: éppúgy elképzelhetetlen a román, a cigány, vagy éppen a magyar nélkül.

Fontosnak tartom, hogy végre félretegyük a sérelmeket és az ezekből fakadó sanda gondolatokat, melyek e közös kultúrának meg nem értéséből, s a „szomszéd kertjének” centizős méregetéséből fakadnak. Mi, közép-kelet-európaiak nem szoktunk hozzá ahhoz, amit például az amerikaiak régóta tudnak, hogy olyan játszmákat játsszunk, amelyekben mindenki nyer. Téves az az ettől eltérő – s Erdélyre különösen jellemző – felfogásunk: ha valaki nyer, akkor vesztesnek is kell lennie. Meggyőződésem, hogy lentről kell építkezni: amikor az emberek jó szomszédságban élnek együtt, megértik és esetenként segítik is egymást. Ezért célunk, hogy a civil szervezetek bevonásával megértessük velük, hogy

e kultúrában ők nem csupán szomszédok, hanem testvérek is egyben.

Persze, ott a Káin-Ábel példa is, de, mint mondtam, csak „mindenki nyer” típusú projekteket szabadna a hagyományos paraszti kultúrában indítani.

– Milyen lesz az Alapítvány és a Hagyományok Háza, mint anyaintézmény kapcsolata?

– Értelemszerűen testvérintézményként működnek, s nem csupán azért, mert jómagam az Alapítvány elnöki pozícióját is betöltöm, társadalmi munkában. A gazdasági átláthatóság szempontjából például lényeges, hogy a pénzeket ne „utaztassuk”. E koncepció nyomán az ez évi költségvetést is úgy tervezzük majd, hogy magyarországi segítség esetén a költséget a budapesti Hagyományok Háza viselje, amikor pedig erdélyi kezdeményezésről beszélünk – például a mezőségi Magyarpalatkai Banda budapesti utazását intézzük – akkor az összeg az erdélyi Hagyományok Háza költségvetését terhelje. Értelemszerűen, szoros együttműködésben gondolkozunk, de egyben figyelembe kell vennünk a két ország törvényeinek eltérő voltát is. Közpénzből gazdálkodunk, így a munkánknak nyilvánosnak kell lenni a két ország közvéleménye előtt. Ezért mind a szerződéseink, mind pedig a honlapunk is kétnyelvű lesz, ebben Temesvár harminc évvel ezelőtti üzenete is kötelez minket.

népzene hagyományok háza erdély néptánc folk kelemen lászló
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésTematikus műsorral jelentkezik a Papageno Rádió
Következő bejegyzés „A zenés darabok mindenért kárpótolnak” – Szirtes Tamást köszöntjük 

Ajánlott Bejegyzések

Magyar Zene Háza

Szakcsi Lakatos Béla: „Sosem húztam falat a jazz és az igényes popzene közé”

2023. január 28.12 perc olvasás
- Fotó: Magyar Táncművészeti Egyetem / Falcz Zsófi
Tánc

Tehetségek nyertek felvételt a Magyar Táncművészeti Egyetemre

2023. január 28.2 perc olvasás
- Fotó: Magyar Táncművészeti Egyetem / Falcz Zsófi
Tánc

Korszerű épületek és innovatív oktatás a táncművészet szolgálatában

2023. január 28.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Mentorok - forrás: Déryné Program Színház mindenkinek

„Meglepő volt, milyen sokan akarnak drámát írni Magyarországon!”

Szent István Filharmonikusokat Záborszky Kálmán vezényli - forrás: Szent István Filharmonikusok Promóció

Petőfi, Kacsóh Pongrác és Lajtha László előtt tiszteleg a Szent István Filharmonikusok koncertje

Keller András - fotó: Emmer László Promóció

Hallgassunk Schubertet! – Tematikus nappal kezdi az évet a Concerto Budapest

Promóció

Sok hűhó semmiért – A BDZ-műhely újabb összművészeti produkciója

Balog József - fotó: Csendes Krisztina Promóció

Lemezbemutató koncertet ad Balog József a Zeneakadémián

Olli Mustonen - fotó: Outi-TÂrmñlñ Promóció

A szívbetegséggel élő gyermekekért koncertezik a PFZ 

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.