„Ha a színen van, azonnal a színpadi viszonylatok csomópontjává válik” – Sudlik Mária emlékezete

Sudlik Mária – forrás: Sudlik Mária operaénekes emlékoldala (Facebook)

Sudlik Mária a magyar operajátszás történetének kiemelkedő alakja, aki hosszú pályafutása alatt számtalan szerepben bizonyította tehetségét. Ugyanolyan hitelességgel formálta meg A rózsalovag Tábornagynéját, mint Aidát, Toscát vagy a Falstaff Alice Fordját.

1942. május 25-én született Budapesten. Énektanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Zeneakadémián végezte, ahol Sipos Jenő növendékeként diplomázott 1964-ben.

Sudlik Mária és Melis György a Falstaffban – forrás: Operaház

Tehetségére korán felfigyeltek, már 1968-as operaházi debütálásakor főszerepet kapott: Monteverdi Poppea megkoronázása című darabjának címszerepét énekelte váltásban a kor ünnepelt szopránjával, Házy Erzsébettel.

„A fiatal énekesnő líraibban oldotta meg első nagy feladatát. Hangjának szépségétől, muzikalitásának biztonságától és színészi szuggesztivitásától még sokat várunk” – méltatta Kertész Iván kritikus.

Pályája első éveiben a Poppea mellett a Rigolettóban, A trubadúrban és a Nabuccóban lépett fel, de a Porgy és Bess Serenájaként is emlékezetes alakítást nyújtott. Verdi-repertoárja az 1970-es években főszerepekkel bővült tovább: Aidát, Desdemonát (Otello), Leonórát (A végzet hatalma), Ameliát (Az álarcosbál) és Erzsébet királynét (Don Carlos) formálta meg.

Ezután következtek a Mozart-szerepek (I. hölgy – A varázsfuvola, Grófné – Figaro házassága, Donna Elvira – Don Giovanni), illetve pályája egyik csúcspontja, Werdenberg tábornagyné Richard Strauss Rózsalovagjából, melyet 1971-től egészen 1997-ig alakított.

„Ha a színen van, azonnal a színpadi viszonylatok csomópontjává válik, minden szálat folyton a kezében tart. Az emberábrázolás gazdagsága és elevensége tekintetében nincs a két szereposztásban ehhez fogható alakítás” – mondta róla Fodor Géza kritikus.

Sudliknak ugyanakkor humoros oldala is volt, melyet hangfajából és szerepköréből adódóan ritkán tudott megmutatni, de Boulotte-ként (Offenbach: Kékszakáll) és Alice-ként (Verdi: Falstaff) például lehetősége nyílt rá.

Sokoldalúságát verista operákban is bizonyította: a Toscában, a Turandotban és a Parasztbecsületben is sikerrel lépett fel.

Pályafutásának utolsó másfél évtizedében karakterszerepekben láthatta az Operaház közönsége. Fellépett a Figaro házasságában (Marcellina) – hosszú idő után először ő énekelte el a házvezetőnő IV. felvonásbeli áriáját! –, a Falstaffban (Mrs. Quickly), a Borisz Godunovban (Xenia dajkája) és a Peter Grimesben (Mrs. Sedley).

A Magyar Állami Operaház örökös tagjává választották, és művészetét Liszt Ferenc-díjjal, Székely Mihály-emlékplakettel és az érdemes művész címmel ismerték el.

Sudlik Mária és Kovács János – forrás: Operaház

Kovács János karmesterrel évtizedeken át élt házasságban. 2015. augusztus 22-én hunyt el hosszan tartó, súlyos betegség következtében.

(Via Operavilág, Operaház)