Hámori Máté, az Óbudai Daniubia Zenekar vezetője személyes, „önéletrajzi” jellegű listát készített a Lakatlan Sziget, a Papageno Rádió új, tematikus műsorának február 25-i adása számára néhány olyan előadót és szerzőt említve, akik befolyásolták a pályáját.
A műsorban hétről hétre a hazai művészeti élet meghatározó képviselőinek személyes kedvenceit hallhatjátok.
„Chopint természetesen magammal vinném egy lakatlan szigetre, hiszen gyerekként zongorista akartam lenni. Alfred Cortot az egyik utolsó nagy művésze ennek a hangszernek, akinek a kezei alatt költészetté vált minden hang.
A mű és az előadás, ami miatt végül a zenei pálya mellett döntöttem, Bach János-passiójának nyitókórusa, azóta is megkérdőjelezhetetlen istenbizonyíték nekem, és bár már dirigáltam, még mindig ugyanolyan áhítattal, távolról csodálom, mint huszonöt éve. Kocsár Miklós tanár úrnak is rengeteget köszönhetek, hiszen ő tanított a szakmára, szeretettel és sok empátiával. Ő maga is egy gyönyörű lélek volt, ha a zenéi nem hazudnak – amit nem hiszek.
Furtwängler nagy példaképe sok karmestertanoncnak, ez alól én sem voltam kivétel. Idősödve ráadásul egyre több drámai fényt fedezek fel az előadásaiban, egyre több jó helyre került, apró agogika tűnik fel számomra a játékában.
Ha tanítanám a rubato ideális megvalósítását, akkor Errol Garnert tennék fel: a szabadság, ami már Furtwängler előadásait is jellemzi, nála is nyilvánvaló. De az, hogy a zenében mindent lehet – ha tehetséges vagy -, az Ligeti életművénél vált számomra egyértelművé. Régóta az egyik kedvencem, nagy, klasszikus „játékos” volt, a szó haydni értelmében.
Nina Simone is eszembe jut, ha a szabadságra gondolok: több politikai felhanggal, ám zenei szempontból is tökéletesen megvalósított szabadság-zene az övé.
A mi korunk nagy klasszikusának tartom Adés-t, a Polarist jövőre el is dirigálom majd a Zeneakadémián.
https://www.youtube.com/watch?v=xYw5hfzH1KM
Ha nagy zongoristával kezdtem, akkor azzal is fejezném be Clara Haskil személyében, aki egy szintén óriási karmester, Fricsay Ferenc kíséretével játszotta azt a Mozart-művet, melyre szeretett tanárom, Sári József azt mondta: „még az öngyilkosság pereméről is visszarántja az embert. Egy lakatlan szigetre talán ez az egy mű, a B-dúr zongoraverseny K595 is elég volna…”
