A kanadai írónő, Margaret Atwood nagyszabású disztópiáját, a MaddAddam-trilógiát a londoni Royal Ballet (Királyi Balett) és a National Ballet of Canada (Kanadai Nemzeti Balett) felkérésére adaptálja balettszínpadra Wayne McGregor koreográfus.
A Max Richter zenéjére készülő balettet idén novemberben mutatják be Torontóban, Londonban 2022-től látható. Richter és McGregor 2015-ben már dolgoztak együtt irodalmi alapanyagon, akkor Virginai Woolf három regényét (Mrs Dalloway, Az órák, Hullámok) alkalmazták nagy sikerrel balettszínpadra. A Kanadai Nemzeti Balett művészeti vezetője, Karen Kain kiemelte, hogy a koreográfus intelligens, vizuálisan lenyűgöző és komoly fizikai teljesítményt igénylő munkákat készít, és folyamatosan feszegeti a kreativitás határait, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a darab, amelynek erősek a kanadai gyökerei, a kihalás és a felfedezés, a hübrisz, az emberiesség és az aktivizmus kérdéseit boncolgatja.
A trilógia magyarul is olvasható, a Jelenkor Kiadó adta ki.
Az első kötet a Guvat és Gizella (2003). Az üszkös romokkal borított, mégis furcsán paradicsomi, posztapokaliptikus tájban gyönyörű, tea-, krém- és mézszín emberek élik egyszerű mindennapjaikat: bogyókat, gyökereket gyűjtenek, bujkálnak a mutáns vadállatok elől, dorombolva gyógyítják egymást, nevelik gyermekeiket. Nem ismerik sem a szerelmet, sem a háborút, nincs bennük birtoklási vágy. Ők a guvatkák. Ez a génmódosított faj túlélte az emberiséget kipusztító járványt. Csupán egyetlen ember él velük: a rejtélyes Hóember, akit vallásos rajongással vesznek körül. Hóember végtelen magányában emlékeibe menekül, így ismerjük meg a tehetős Kampuszokra és a nyomortól, bűnözéstől és betegségektől sújtott plebsztelepekre szakadt világ történetét, ahol mindenki sorsa az elvtelen Vállalatok és a központi biztonsági szolgálat embereinek kezében van. Kirajzolódik előttünk Hóember gyermekkori barátja, a zseniális géntechnológus, Guvat sorsa, aki arról álmodott, hogy létrehozza az embernél tökéletesebb fajt. Bármi áron.
A második kötet, Az özönvíz előtt (2009) középpontjában az emberiséget elpusztító járvány és az azt megelőző évtizedek állnak. Két túlélő elbeszéléséből tárul fel előttünk ez a világ. Ren a történet elején még gyerek, akinek édesanyja megszökött kihűlt házasságából egy rejtélyes férfival, és magával vitte őt is, Toby pedig egy gyorsétteremláncnál volt eladó, ahonnét menekülnie kellett, miután egy jól irányzott rúgással nyilvánosan megalázta őt zaklató, szadista főnökét. Mindketten a Kertészek között lelnek menedékre: a természetet és az életet mindenek fölött tisztelő szekta tagjai szakadatlanul készülnek a Víztelen Özönvíz elérkezésére, melynek hitük szerint egyedüli túlélői lesznek. Míg a trilógia első kötete, a Guvat és Gazella a tudomány oldaláról, Az Özönvíz éve a vallás és a hit felől teszi kegyetlenül mérlegre kérdést: ha az ember már teremteni is képes, mi a felelőssége a teremtett világgal szemben?
A trilógiát záró MaddAddam (2013) főszereplői a második kötetből megismert Zeb és Toby, akik a többi túlélővel együtt új életet kezdenek az elpusztult civilizáció romjain. A Guvat és Gazella központi figurája, Hóember súlyos sérüléséből lábadozik, így Tobyra hárul a feladat, hogy átvegye a próféta szerepét a táborba érkező Guvatkák között, és megpróbálja megértetni velük, miért és hogyan pusztult el a világ. A tábor lakóinak mindennapjai folyamatos küzdelemben telnek: a börtönként szolgáló gladiátorarénából kiszabadult vérszomjas bűnözők mellett a hiperintelligens hibrid disznófaj, a gömböcök is támadásra készülnek ellenük; és mindeközben megpróbálnak a Kertészek vezetőjének, Ádám Egynek is a nyomára bukkanni.
(Forrás: Jelenkor Kiadó)
(Via The Guardian)
